Huszonöt éves jubileumot ünnepelt a kamarakórus

Gaál-Teidelt Katalin hívta össze 1994 karácsonya előtt azokat, elsősorban pedagógusokat, óvónőket, akik szeretnek énekelni – tekintett vissza a kezdeti lépésekre Bazsóné Ménesi Mónika jelenlegi kórusvezető. – Az ő ötlete nyomán és szervezésére indult egy közös éneklés, és már az első években megjárták Lossburgot, a testvértelepülést, és itthon is több helyen felléptek. Aztán Kati családi élete úgy alakult, hogy nem tudta tovább vinni a kórust, ekkor – 1999-ben – kerestek meg engem, azóta vezetem az általa kijelölt úton a kamarakórust – tette hozzá.

Oldalas lista, hogy a 25 év alatt merre jártak, milyen fellépéseik voltak, de a soproni Német Nemzetiségi Kórustalálkozó visszatérő helyszín. Aztán a Művészetek völgyében is már kétszer tapsolhattak nekik, valamint egyházzenei találkozókon, a szűkebb és a tágabb környék településeinek ünnepein is hallhatták már őket, és persze a hartai közönség előtt is szeretik megmutatni egyre bővülő repertoárjukat, akár egy templomi koncerten, akár a karácsony előtti Weihnachtsmarkton, a hagyományos karácsonyi vásáron, ahol szinte mint egy ma divatos flashmob, a hivatalos műsor lezajlása után az udvaron énekelve várják, fogadják a látogatókat napjaink közkedvelt dallamaival.

– Alapvetően egy kamarakórus vagyunk, a középkori gregoriánoktól kezdve a 21. századi dalokig, mindent énekelünk. De azért van egy nagyon fontos felvállalt feladatunk, hiszen Harta nemzetiségi község, így mi is kötelességünknek érezzük a német-sváb örökség gyűjtését, ápolását, őrzését és a terjesztését. Igyekszünk hartai dalokat tanulni, vagy Magyarországon gyűjtött német, sváb dalokat, de a magyar nyelvű bordalok, népdalfeldolgozások, Kodály-, Bartók-művek is a repertoár részei. Énekeltünk németországi német népdalokat is, sőt négyszólamú német kórusműveket is. Teljességgel amatőr kórus vagyunk, vállalkozó, óvónő, varrónő, népibútor-festő, benzinkutas, pedagógus, zenész is van közöttünk, mindössze közülük ketten-hárman folytattak zenei tanulmányokat, így nem könnyű munka egy négyszólamú kórusművet megtanulni hallás után. De nagyon ügyesek, jó a fülük, jó a memóriájuk, a lelkesedésük hatalmas – mondta nevetve Bazsóné Ménesi Mónika.

– Minősítőkön gyakran kitűnünk, és amikor megkérdezik, hány képzett kórustagunk van, mindig csodálkoznak, hogy a nagy négyszólamú kórusműveket hogy tudjuk ilyen színvonalon megszólaltatni. Kiemelt ezüst és ezüst minősítést szereztünk eddig, de nem „tracht”-ban, szóval népviseletben jelentünk meg, ezért vontak le pontokat. Onnantól tervbe vettük a ruhavarratást és most vagyunk célegyenes közeli állapotban, de ezt már támogatás nélkül nem tudjuk megoldani – mondta, hozzátéve, hogy mindeddig a buszutakhoz kapott támogatásokon kívül saját finanszírozásból működtek. A fellépőruhák beszerzéséhez azonban most a község önkormányzata és a nemzetiségi önkormányzat is adott támogatást. Egy komplett ruha elkészült, hogy felmérjék, mennyiből is lehet kihozni egy régihez hasonló, autentikus, de stilizált viseletet, ami azért szállítható, szellőzik, mosható, mégis minőségi anyagból készül, és bizony hatvanezer forint körül jött ki az egy öltözet, de egy újabb önkormányzati támogatás jóvoltából nyárra mindenkinek meglesz a ruhája. Nemrég csatlakozott hozzájuk egy új kórustag, egy harmonikás, így most már olyan többszólamú műveket is elő tudnak adni, melyhez hangszerkíséret is társul. Így már remélik, hogy egy újabb minősítőn bearanyozódik az oklevél.

– Nagyon jó hangulatú volt a jubileumi koncertünk, több mint százan voltak a közönség soraiban, és nagyon sokat készültünk rá. Minden régi tagunknak küldtünk meghívót, sőt megkértük őket, hogy egy-két dal erejéig álljanak be hozzánk – tekintett vissza Horváth Tiborné Éva kórustag a jelentős eseményre, sőt, létrehoztak egy Örökös tagság címet a korábbi kórustagoknak, hogy érezzék, mindig maguk között tudják őket.

– Változatos műsort állítottunk össze az évfordulóra, felléptek a zeneiskolai tanárok, a solti kórus, iskolások mondtak verset és énekeltek. A mi előadásunkban volt egy nagy német összeállítás, aztán egy vidámabb magyar bordalokból, és a végén egy nagy Neoton-blokk, amit összemixeltünk. Hosszú volt, de mindenki azt mondta, nagyon élvezték. Aztán elfogyasztottunk közösen egy finom marhalábszárpörköltet, volt hatalmas torta, minden, ami egy ilyen ünnephez illik – emlékezett a kórusvezető.

A hogyan tovább kérdésre mindketten sorolták az ötleteket, terveket, a már említett viselet nyári elkészültét, aztán szeretnének egyesületté alakulni, hogy pályázatokon részt tudjanak venni, és a támogatások kérése és fogadása is könnyebb lenne így. A tervek között szerepel egy pécsi német misén való részvétel, melyről rádiófelvétel készül, a zeneiskolával egy nagyobb volumenű közös fellépés, az István a király vagy a Képzelt riport előadása, valamint egy hartai kórustalálkozó megszervezésének tervét is dédelgetik, amikor már lehetőségük lesz pályázni.