Langó Gábor és Pesti István

2019.10.15. 14:44

Gyermekkori álmukat váltják valóra a tassi fafaragómesterek

A fafaragás az egyik legősibb önkifejező tevékenység, melyhez bőséges mennyiségű kreativitásra, fantáziára és nem utolsósorban magas szintű szakmai tudásra van szükség. A tassi Langó Gábor és Pesti István alkotásait látva elmondható, hogy a két mester semelyikből sem szenved hiányt.

Gulyás Sándor

A mester, Horváth Attila (balra) és a két fafaragó, Pesti István és Langó Gábor

Forrás: Petőfi Népe

Fotó: Gulyás Sándor

Langó Gáborral és Pesti Istvánnal Horváth Attila művésztanár szerettette meg a famegmunkálást. Mindketten kisiskolásként ragadtak vésőt és kalapácsot, ismerkedtek meg a mesterség alapjaival a nagy múltú tassi fafaragó táborban. A tanulmányaik befejezése után mindkettőjüket más irányba sodorta az élet, így hosszú évtizedekig, csak néha napján hódoltak szenvedélyüknek. Hat esztendeje viszont úgy érezték, hogy itt az ideje, hogy tovább csiszolják tudásukat.

Langó Gábor csaknem harminc évi kihagyás után vette újra kezébe a kalapácsot és a favésőt a tassi nosztalgia táborban. Ma már főállásban foglalkozik a famegmunkálással, keze közül szebbnél szebb szobrok, egyedi bútorok kerülnek ki nap mint nap.

– A faragás olyasmi, mint amikor a gyermek elkezd járni. Az ember az elején kicsit bizonytalan, majd fokozatosan megismeri a fafajták tulajdonságait, tanulja meg a technikákat. Az első lépés, hogy az ember megnézi, mit tud kihozni a fából, majd tervet készít. Az öleteket zömében maga a fa adja, formája, száliránya határozza meg, hogy mit lehet kihozni belőle. Természetesen elengedhetetlen az alkotó fantáziája – fogalmazta meg a fafaragás lényegét Langó Gábor.

Pesti István az általános iskola befejezését követően ugyancsak félretette a szerszámokat, ám a fához mindvégig hű maradt. A közös fafaragó műhely létrehozásának ötlete is tőle származik.

A két mester a közelmúltban határozta el, hogy nem csak a nyári nosztalgia tábor ideje alatt dolgozik együtt. Műhelyükben ma már sorra készülnek a különlegesnek számító szobrok, székek, padok. Munkáikat legutóbb a kiskunfélegyházi Libafesztiválon mutatták be, a Bács-kiskun megyei Összetartozunk programsorozat keretében.

– Az úgynevezett láncfűrészes technika az alap, a felületet, azonban mi vésővel tovább finomítjuk. A faragványok elkészítése nagyon időigényes. A most készülő, sasokkal és szarvasbikával díszített padra ez idáig csaknem kétszáz munkaórát fordítottunk.

Alkotásainkban nagyon ügyelünk arra, hogy a fa megőrizze természetes szépségét. Bízunk benne, hogy hazánkban újra divatba jön a fa, közelebb hozva az embert a természethez. Terveink között szerepel, hogy az iskolákba is bevisszük a fafaragást, illetve újraindítjuk a nyári alkotótábort a gyermekek számára is – mondta el lapunknak Pesti István.

A mester, Horváth Attila (balra) és a két fafaragó, Pesti István és Langó Gábor
Fotó: Gulyás Sándor / Petőfi Népe

A mester büszke tanítványaira

– Örömmel és elégedettséggel tölt el tanítványaim sikere. Ha ők nincsenek, az én életpályám is csonka lenne. Az alkotási folyamatoknál ma már csak jelképesen vagyok jelen. A koncepció, a műalkotások szépsége szakmai hozzáértésüket dicséri. Munkáik eredménye ma már nem egy élettelen tárgy, hanem egy gondolatokat, érzelmeket közvetítő műalkotás. Ismerve képességeiket elmondható az is, hogy a szobraikat akár kőből is meg tudnák faragni – fűzte hozzá Horváth Attila művésztanár.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában