Emléktáblát avattak a tánctanár tiszteletére

Wünsch László már egészen fiatalon eljegyezte magát a tánccal, 1954-től lett vezetője és koreográfusa volt a Sztálin Vasmű Művészegyüttesnek, nem sokkal később társastánc-­pedagógusi képesítést szerzett. Sokoldalú tapasztalatát, felkészültségét Dunaújváros környékén is hasznosította, évtizedeken keresztül vezetett tánciskolákat, többek között Adonyban, Dunavecsén, Előszálláson, Hartán, Kulcson, Madocsán, Mezőfalván, Rácalmáson, Solton, Szabadszálláson és Tasson.

– Laci bácsi 1960–1973 között tanított társastáncot a fia­talok számára településünkön, majd 1973-ban megalapította a Szalkszentmártoni Néptánc Csoportot, amit huszonöt esztendeig vezetett. Az együttes nemcsak hazánkban öregbítette a település hírnevét, a táncosok megfordultak Lengyelországban, Csehszlovákiában, Franciaországban, Németországban, Dániában is – mondta el hírportálunk érdeklődésére Fodor Béni, a helyi Wünsch László hagyományőrző csoport vezetője, a 2011-ben megalakult Szalkszentmártoni Néptánc Egyesület alapító tagja.

A kiváló táncpedagógust ábrázoló domborművet és az emléktáblát – amely a művelődési házban kapott helyet, a tánccsoport megalakulásnak negyvenedik évfordulójára készült bronzszobor szomszédságában – Fodor Béni készíttette el. Az avatóünnepséget a Wünsch László hagyományőrző csoport baráti találkozója keretében tartották meg. A rendezvény vendége volt a Táncpedagógusok Országos Szövetsége nívódíjával kitüntetett táncpedagógus házaspár, Wünsch László és neje, Tomcsányi Éva, valamint a Madocsai Hagyományőrző Csoport.

– Nagyon szép emlékeim vannak Szalkszentmártonból. Ők voltak a legjobb táncosaim, mindig meglepett lelkesedésük és magával ragadó lendületük. A közösség mindig nagyon összetartó volt. Jóleső érzéssel tölt el, hogy még ma is nagyon szeretnek és tisztelnek. Rendkívül meghatódtam, hogy ilyen módon emlékeztek meg rólam – tette hozzá Wünsch László.

– Laci bácsinak elévülhetetlen érdemei vannak a helyi néptánchagyományok megőr­zésében, és ami a legfontosabb, hogy mindig a szeretetre, az egymás megbecsülésére tanított, oktatott bennünket. Ennek köszönhetőek sikereink és a ma is működő, összetartó közösségünk, amely tovább ápolja életművét és örökíti át a hagyományok tiszteletét a felnövekvő generáció számára – tette hozzá Fodor Béni.

Gyűjtötte is a néptáncot, népzenét

Wünsch László kilencéves kora óta áll szoros kapcsolatban a táncművészettel, néprajzzal, népzenével. Regős cserkészként járt gyűjteni néptáncot, népzenét, népszokásokat országszerte. A Diósgyőri Vasas Táncegyüttesben táncolt évekig. A budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola koreográfus tanszakán tovább tanult táncolni az akkori legkitűnőbb szaktanárok irányításával. Koreográfusként diplomázott 1954-ben, majd megalapította a mai Vasas Táncegyüttest, melyet tíz évig vezetett és külföldön is híressé tett. Képesítést szerzett a tánc legkülönbözőbb ágazataiból, balett-, modern-, társas-, jazz-, kortárs-, művészi torna, gimnasztika, versenytánc szakon is. Több tízezer táncost tanított és szerepeltetett az évtizedek alatt. Koreográfiáiba főleg saját gyűjtéseit – magyar, görög, német, délszláv táncokat – igyekezett beépíteni. Mind a mai napig figyelemmel kíséri és segíti Dunaújváros táncművészeti életét.