Pestis és rák ellen szárított varasbékát használtak egykor

Mészáros Ágnes, az Orvos- és Gyógyszertörténeti Gyűjtemény vezetője fogad bennünket a parasztházból kialakított épületben és vezet körbe a múzeumon, bemutatva a kiállítás legérdekesebb darabjait. A múzeumba lépve a hajdani Mátyás Király Gyógyszertár bútorzatának életnagyságú, 1906-ban készült fényképe fogad a bejárattal szemben. Előtte a hartai patika kis táraasztala áll orvosságos üvegekkel és dobozokkal berendezve.

– A nagy patikabútor egy darabja ma a Czollner téri gyógyszertárban található. 1952-ben a patikákat államosították, a berendezéseket össze-vissza cserélték, mindent elhordtak az eredeti helyről. Sok patikabútort barbár módon feltüzeltek a szocializmusban – mondja Mészáros Ágnes fogadásunkkor és röviden ismerteti a gyűjtemény történetét.

A nyitást megírta a Petőfi Népe is

– Lóránd Nándor 1966-tól kezdte gyűjteni a régi gyógyszerészeti eszközöket, s három év múlva hivatalossá is válhatott a gyűjteménye. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum lemondott a Bács-Kiskun megye területére terjedő gyűjtési jogköréről, és Antall József személyre szóló meghatalmazást és megbízást is adott Lóránd Nándornak a gyűjtés megkönnyítése érdekében, melynek eredményeként létrejött Kecskeméten a Gyógyszerészeti Régiségek Gyűjteménye – tekint vissza a kezdetekre Mészáros Ágnes, aki annak idején Grabarits Istvánnal közösen rendezte be a kiállítást. Az első tárlatról a Petőfi Népe is beszámolt 1967. no­vember 6-i számában. A gyűjtemény mintegy 850 darabja a megye 89 patikájából, orvosi rendelőkből és hagyatékokból származik. A kiállításon többek között a sebészet, szülészet, nőgyógyászat és a terápiás eszközök 200 éves történetébe pillanthatunk bele.

Közel háromszáz gyógyszert árusítottak

De ne szaladjunk annyira előre, inkább haladjunk vissza az időben, egészen a gyógyszertörténet 18. századáig. Az első teremben az 1766-tól működő Szentháromság gyógyszertár fenyőfából készült parasztbarokk stílusú officinája fogad bennünket, melynek munkaasztalán 18. századi tárgyak utalnak használatára. Itt látható még Falt Antal 1770-ben felvett inventáriumának (leltárának) képe a falon, ami 294 tételt számlál.

Körülbelül 3000 fajta ismert gyógyszer készült a 18. századi Európában, ennek 10 százaléka volt a kecskeméti patikában, ami jó aránynak mondható, különösen azt figyelembe véve, hogy csak egy patika volt akkor a városban, a mostani tűzoltóság épületében működő óbesterház mögött. Akkoriban igen drága mulatságnak számított a gyógyulás a gyógyszerek magas ára miatt. Mészáros Ágnes elmondta, hogy a 19. század második felétől a szegények ingyenes gyógyszerekben részesülhettek. Akkor már nyolc patika működött Kecskeméten, melyek közül a két leggazdagabb, a Szentlélek Patika és a Mátyás Király Gyógyszertár váltva szolgáltatta ki a gyógyszereket a szegényeknek, melyről egy 1882-es, a Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltárában megtalálható gyógyszerszámla is tanúskodik. Akkoriban a legelterjedtebb gyógyszerformátum a por volt, ezután következtek a forrázatok, főzetek, kenetek, olajok.

Idegbetegségre ördögszart javasoltak

A 18. századi gyógyszereket bemutató vitrin valódi különlegességekkel szolgál, a sok gyógynövény, állati részekből készített varázsszerek miatt leginkább olyan, mintha Harry Potter világába lépne a látogató. Ekkor 440 fajta növényből készítettek 640-féle gyógyszert, melyek közül főként fűszernövények láthatóak az állandó kiállításon. Csillagánizs, édesgyökér, sáfrány, szerecsendió, mind gyomorerősítő gyógyszer, a máig használt szenna hashajtó, a mályvavirágot légcsőhurutra használták. A nem túl költői nevű „ördögszart” (Asafoetida) idegbetegségre és hörghurut ellen használták. Nevét rendkívül erős, fokhagymás szagáról kapta.

Bőrbajokra szárított bikacsök volt a megoldás

A terem igazi kuriózumai az állati eredetű gyógyszerek. Ezek használata nagyrészt az emberi félelem, remény és tudatlanság ötvözetének tekinthető hiedelmeken alapult. Kétszáz fajta állati részt használtak, s voltak állatok, melyeket egyben: pókot, skorpiót. Idegbetegségekre és női betegségekre használták a hódtetemet és a hód ivarnyílása melletti páros mirigyzacskót. Megtalálható a mósusz, a pézsmaszarvas mirigyzacskó-­váladéka, ami ma is jó illatú parfümalapanyag. Az állati zsírokat kenőcsök vivőanyagaként és mágikus szerként is használták: a disznózsír, a kutyazsír, a jászkeszegháj és a nyúlzsír az állat tulajdonságaival ruházta fel az embereket az akkori hit szerint. Például olyan gyorsan futnak, mint a nyúl, ha megkenik a lábukat a nyúl zsírjával, de Erdélyben medvezsírral masszíroztattak, hogy erősek legyenek.

A vitrinben látható bezoár is, ami a sertés gyomrában az emészthetetlen anyagból összeállt bőrszerű labda, melyet általános ellenméregként használtak. Sok összetevőből álló, csodahatású gyógyszerekbe keverték, melyeket a főurak a nyakukban hordtak arany- és ezüstfoglalatban, mert hitük szerint minden méreg hatásos ellenszer volt. A bíbortetű lázcsillapító hatású és szívbajok ellen volt használatos, de vörös festéket is készítettek belőle.

A szárított kecskevér úgy készült, hogy a kis kecskéket illatos anyagokkal etették, majd leölték őket és vérüket kemencében megszárították, amit kőbántalmak ellen használtak fel.

A szárított bikacsökkel kezelték a bőrbajokat, pestis és rák ellen szárított varasbékát használtak az 1600-as évek óta. A vipera húsa látáserősítő, mérge reuma elleni szer, azt még ma is használják.

Szembetegségre medvevér, árpa ellen vadhús

Aki szereti a borzongató hiedelmeket, annak bizsergető pillanatokat szerezhet a Pax Corporis című orvosi receptkönyv, ami különböző bajokra ajánl gyógymódokat. Nyavalyatörés (epilepszia) ellen például a ló szárított agyvelejét. A kiben béka vagy kígyó vagyon nevű betegséget a tarajos gőte okozta, ami a hiedelem szerint belemászott az alvó gyerekbe, ettől nagyra nőtt a hasa, de sokszor olyan lánnyal kapcsolatban is ezt hitték, aki megesett. Akiről azt hitték, hogy kígyó mászott belé, fejjel lefelé egy edény tej fölé függesztették és várták, hogy a gonosz állat kimásszon belőle. A szembeteg­séget medvevérrel gyógyították, árpára pedig vadhúst ajánlottak.

Bécsi porcelánba mérték a kenőcsöket

A második terem a 19. századba röpít bennünket, itt a homeopátia szereit tekintheti meg a múzeumlátogató. Itt találhatók a különböző gyógyszerformák edényei. A porokat puhafából készült tégelyekben tárolták. A kenőcsöket cserép- és porcelánedényekben adták a betegek számára a patikusok, melyek közül bécsi porcelánedények tekinthetők meg. A porokat a fatégelyek után a 19–20. században már szép díszes, széles szájú üvegekben tartották, a gyógyhatású folyadékokat pedig szűk szájúakba töltötték.

A 19. századi gyűjteményben a látogató a környék, Félegyháza, Kiskunhalas, Baja és a falvak patikáinak edénycsaládjait láthatja, köztük igazán szép szecessziós darabokkal és az 1821-ben alapított Mátyás Király Gyógyszertár, Kecskemét akkori leggazdagabb patikája edényeivel.

Drogvágó, ostyakészítő és tablettázógép

Gyógyszerkészítés eszközei is tartogatnak érdekességeket a betérőknek. A teremben láthatók aprító-porító, drogvágó eszközök, mozsarak, mérlegek. Utóbbiaknak különösen fontos szerepük volt, hiszen a gyógyszerkészítés során minden munkafolyamat közben mérni kellett. A 19. század végén a por volt a legelterjedtebb gyógyszerforma. Porosztó ágyúval, pormérő kanalakkal adagolták ki kártyákra, kapszulába vagy ostyába a por formájú gyógyszert. 1892-ben már ostyába töltötték a port, hogy ne legyen keserű, ehhez ostyakészítő gépet használtak.

A 19. században a pilula is jellegzetes gyógyszerforma volt: olvasztott cukorba keverték a hatóanyagot és mint a tésztát, meggyúrták, majd abból csipkedték ki a pilulákat – akkorát, ami a bakkecske golyóbisával egyenlő méretű. A kényes ínyű jómódúak számára arany vagy ezüst füstlemezzel vonták be a patikusok, ami elvette a hatóanyag keserű ízét, cserébe jól megdrágította a gyógyszert. Tablettázógép is látható a gyűjteményben, amit 1843-ban szabadalmaztattak.

A különböző desztilláló berendezésekkel gyógyhatású illóolajokat állítottak elő tökmagolajból és napraforgóolajból, a lombikokkal és görebekkel illatos vizeket készítettek a 19. században.

Gyomorvarró gép és életre ébresztő készülék

A foghúzás eszközeivel kovácsok, borbélyok, bábák is dolgoztak. A kiállított eszközöket a kovács készítette és ő is húzhatott fogat velük. Látható itt aranytömőkészlet és aranyhíd, szájzárnyitó menetes csiga, altatómaszkok, sebészeti eszközök, borbélyok érvágókészletei, köpölyözők, csappantyúk. Sebészbor­bélyok eret vágtak, aminek talán magas vérnyomás, csömör ellen lehetett hatása vértolulás ellen.

A vitrinekben látható gyomorvarró gép, amit Petzl Aladár fejlesztett ki 1912-ben, vannak mandulakivevő és csonkítókések is. A drasztikus életre ébresztő készülék olyan, mint a csúzli, ami sok apró tűt lő ki, s az mind belevágódik a betegbe, aki a fájdalomtól életre ébred, mellette látható a nem kevésbé kegyetlen, 12 pengés érvágó készülék.

Az orvostörténeti teremben megtekinthetők olyan horrorisztikus nevű sebészeti eszközök, mint daganatfogó, csontvésők és csontfűrészek.

Jubileumra készül a gyűjtemény

A gyűjtemény most lesz 50 éves, jelenleg felújítás alatt áll, a Múzeumok Éjszakáján is zárva tartott. A 2020 végi újranyitáskor új állandó kiállítás kap helyet a Vesalius anatómiájából származó freskóval. A középső részben a Kalocsai Székesegyházi Könyvtár 15–16. századi gyógyszerészeti munkáiból lesznek láthatók színes metszetek.