Sokan járnak csodájára a kun juhászok ünnepi viseletének

Zöldi Imre a rendszerváltást megelőző években juhászkodott a helyi termelőszövetkezetben. Az első időkben csak a hétköznapi pitykegombos mellényt öltötte magára, és nyomta fejébe a pásztorkalapot. A viselet olyannyira megtetszett neki, hogy a későbbiekben egy ünnepi öltözéket is varratott magának, illetve elkezdte gyűjteni a pásztorkodáshoz köthető használati tárgyakat is.

– Az ünnepi viseletet, a posztónadrágot, a rámás csizmát, a tizenkilenc ezüst pitykegombbal díszített mellényt és a hozzá való jellegzetes kun kalapot csak néhanapján öltöttem magamra. Történt azonban, hogy egy ilyen alkalommal hirtelen sürgős dolgom akadt és így, „kinyalva” tértem be a helyi műszaki boltba. Mondhatom, nem kis feltűnést keltettem a vásárlók között. A pénztároshölgy is alaposan végigmért, majd annyit mondott: Imre bácsi, nagyon jól áll magának ez a ruha, miért nem hordja gyakrabban? A dicséret olyannyira jól­esett, hogy azóta már nemcsak az ünnepekkor, hanem a hétköznapokon is rendszeresen jelenek meg díszruhámban a városokban – mesélte Zöldi Imre.

Zöldi Imrére nemcsak a lakosság, hanem Karácsony Sándor filmrendező is felfigyelt, így szerepet kapott a Kunok hazája című munkájában. A film alkotója a premierekre is elvitte magával a szabadszállási hagyományőrzőt. Imre bácsi életében nemcsak a hirtelen jött népszerűség, hanem a Szalkszentmártonban élő Marton Ferenc barátsága is nagy változást hozott.

– Tasson nőttem fel, szüleimnek mindig volt jószága, így lett az életem része a csikóskodás, a pásztorélet szeretete, ami felnőttként is megmaradt bennem. Mondanom sem kell, hogy addig nem nyughattam, míg nem lett nekem is egy hagyományos kunsági csikós viseletem. Első ezüstgombos mellényemet egy öreg juhász unokájától vásároltam. A teljes ruházatot hosszas kutatómunkát, utánajárást követően sikerült elkészíttetnem. Hirdetések útján próbáltam aztán további pásztortárgyakat, -eszközöket beszerezni, így hozott össze a sors Imre bácsival – mesélte Marton Ferenc.

– Kiemelt célunknak tekintjük, hogy hírét vigyük és bemutassuk a Kiskunságban egykoron honos pásztorviseletet. Ha igény van rá, akár kisebb előadást, bemutatókat tartunk, melyhez eszközeink is vannak. Ezek egyike a Duna–Tisza közén használatos úgynevezett cserény, vagyis költöztethető, telepíthető pásztorszállás. A nádból fonott táblákból összeállítható cserény falának magassága olyan, hogy a benne felálló pásztor kitekinthet és figyelemmel kísérheti a jószágot. A pásztorviseletekből, -eszközökből már egy kiállítást is sikerült összehoznunk a kö­zelmúltban, amihez ismerőseink is hozzájárultak – emelte ki a szalkszentmártoni hagyományőrző.

A viseletek beszerzése nem kis utánajárással és költséggel jár. Szerencsére azonban még mindig felbukkan valami újabb tárgy vagy ruhanemű, kalap, cifraszűr, ezüstgomb, vagy éppen egy Doxa óra, amit a pásztorok vastag ezüstláncon hordtak mellényük zsebében.

– Öltözékünkkel a régi világot idézzük fel, megőrizve, tovább örökítve őseink hagyatékát. Ezt azonban manapság egyre kevesebben vállalják fel. Kicsit olyan ez, mint a bajusz, amit este nem tudunk levenni, így másnap is rajtunk van. Rábeszélni senkit sem akarunk, és az sem várható el, hogy mindenki százezreket áldozzon erre. Örömünkre szolgál azonban, hogy egyre több követőnk akad. Baráti társaságunkban, ha teljes öltözéket nem is vesznek magukra, többen viselnek pásztorkalapot, mellényt, bicskatokot – fogalmazott Zöldi Imre és Marton Ferenc.

Karácsony Sándor Kunok hazája című filmjének „mellékleteként” egy képeskönyvet is meg fog jelentetni, melybe Zöldi Imre és Marton Ferenc fotója is belekerül.

Barátok lettek

A szabadszállási és a szalkszentmártoni hagyományőrző között rövidesen barátság szövődött. Imre bácsi azóta rendszeresen látogat el Marton Ferenccel különböző bemutatókra, rendezvényekre. Legutóbb a hortobágyi Szent György-napi Kihajtási Ünnepen öregbítették a Kiskunság jó hírét.