2018.12.16. 07:00
A szakma iránti tisztelete is vezérli az építészt tervezéskor
A környezetbe való illesztés, a megrendelőnek való megfelelés és a szakma iránti tisztelet – ezt a három elvet sosem feledi munkája során Bajnóczi Sándor építészmérnök, aki egy kecskeméti családi házzal nyerte el idén a megyei építészeti díjat.
Bajnóczi Sándor
Forrás: Petőfi Népe
Fotó: Horváth Péter
A Bács-Kiskun Megyei Építész Kamara pályázatán a Kecskemét, Gerlice utca 16. szám alatt épült családi lakóházzal indult és nyert el díjat Bajnóczi Sándor. A Gáspár András Szakközépiskola magasépítő technikus szakja után a pécsi Pollack Mihály Főiskolán tanult, majd elvégezte a kétéves egyetemi kiegészítő képzést. Gyakorlatát az ismert és elismert építésznél, dr. Farkas Gábornál töltötte, aki mellett társtervezőként részt vett a 2012-ben szintén díjnyertes homokbányai Tudósház tervezésében, és akit mesterének tekint.
Pályafutásának első nyolc évét az ő irodájában töltötte, majd következett egy kisebb kitérő a járási építésfelügyeleti hatóságnál és a rendőrségnél (természetesen ott is mint építész dolgozott). Három éve viszont visszatért szeretett szakmájához, hivatásához, az épületek tervezéséhez, azóta egyéni vállalkozó.
– Önálló pályafutásom során közintézmények – iskola, óvoda, templom, művelődési ház, kollégium – felújításán, majd családi és társasházak tervezésében tevékenykedtem. Katkics Tamás építész mellett tervező munkatársként hűtőház, gyárépület, raktárcsarnok, bölcsőde épületek tervezésében is részt vettem.
– Milyen elvek vezérlik munkája során?
– Amikor egy új épület tervezése a feladat, akkor a saját ötleteim mellett elsősorban három fő dolgot tartok szem előtt: a környezetbe való illesztés megvalósítását, a megrendelőnek való megfelelést, valamint a szakma iránti tisztelet érvényesülését. Ezek az elvek voltak a kiindulópontok a Gerlice utcai lakóépület tervezése kapcsán is. Kettős érzések vannak bennem, mikor nekikezdek egy megbízásnak. Szeretnék modern épületet megalkotni, de ugyanakkor visszanyúlni a hagyományokhoz is, hogy valamilyen módon tükröződjön a népi építészet is. Nyilván ez nem minden esetben valósítható meg, de kiindulópontnak tekintem. Farkas Gábornál volt bőven lehetőségem betekinteni a népi építészet rejtelmeibe.
– Mit lehet tudni a kamara által díjjal jutalmazott családi házról?
– A környezeti adottságok itt viszonylag egyszerűek voltak, hiszen üres telkek közé kellett terveznem a házat, és úgy éreztem, csak egy visszafogott, egyszintes épületről lehet szó. A megbízó igényei alapvetőek, együtt kell gondolkodnunk a sikeres megvalósításhoz. Jelen esetben fontos kívánalom volt, hogy az egy légtérben lévő konyha-étkező-nappali helyiség kapcsolatban legyen a gyerekszobákkal, így a kisgyermekek a konyhában tartózkodó édesanya vigyázó szemei előtt lehetnek. A nappali nagy üvegfelületekkel és kedvező tájolású teraszkapcsolattal rendelkezik. További kiemelt szempont volt, hogy egy „becsomagolt” épület helyett egy modern, jó hőszigetelő képességű, természetes falszerkezetű „lélegző” életteret hozzak létre.
– És a harmadik elv miként jut érvényre?
– A letisztult tömegformálás, a fehér szín használata, az egyszerű megjelenés a népi építészetből igyekszik táplálkozni, az épület modernsége pedig a véghomlokzatokon lévő kiemelt keretekkel, a fiókszerűen kihúzott garázzsal, a homlokzati „beugrásokkal” és a konzolos előtető alkalmazásával valósul meg. Szerencsére a megrendelők gyorsan elfogadták a terveket, harmonikusnak látták a színeket, a formát.
– Mit szólt a díjhoz? Ez egy elég jó kezdés az önálló karrierhez.
– Korábban nem adtam be pályázatot, és bár majdnem egy évtizedig dolgoztam a pályán, de nem egyedül, tehát tényleg viszonylag új vagyok a szakmában. Nagy örömmel fogadtam a díjat, de emellett érzem a felelősségét is. Szeretném folytatni a megkezdett utamat és továbbfejlődni. Tisztában vagyok vele, hogy ez a szakma egy élethosszon való tanulást jelent. Egy biztos, a díj átvétele óta jó néhány megkeresés érkezett hozzám családi házak, társasházak tervezése kapcsán.