Törzskönyveztetné a sárga pofájú juhfajtát a kunbaracsi tenyésztő

Hegedűs László számára sosem volt idegen a gazdálkodás és az állattartás. A mesterség csínját-bínját szülei mellett tanulta ki, ismereteit a gödöllői főiskolán bővítette. A diploma megszerzése után maga is munkába állt és birkatenyésztésbe fogott.

– A nyári szünidőket legeltetéssel töltöttem, több helyen dolgoztam gulyásként. Nagyon megszerettem ezt a nyugodt életvitelt, ekkor határoztam el, hogy vagy marha-, vagy juhtenyésztéssel kellene foglalkoznom. Hortobágyi fekete rackákkal kezdtem, majd Móricgáton rátaláltam a kecskeméti sárga pofájú juhra, ami jelenleg nem elfogadott fajta. Törzskönyvileg az erdélyi sárgafejű berkéhez van sorolva, de igazából nem köthető hozzá. A szakmai kérdés annyira megmozgatta a fantáziámat, hogy elhatároztam, különálló fajtát alakítok ki a kecskeméti sárga pofájú juhból. A kecskeméti sárgák jelenleg a sárgafejű berke törzskönyvbe tartoznak, mivel ennek a fajtának még nem rendezett a törzskönyvezése és tenyésztése – mondta el hírportálunk érdeklődésére Hegedűs László.

A fiatalember, csatlakozva az állattenyésztőkhöz, hogy valóra váltsa elképzelését, átvéve a stafétát, sorra kereste fel a gazdákat, a kutatókat.

– Többen foglalkozunk Kecskemét környékén sárga pofájú juhokkal. Sajnos mint törzstenyészet, ma még nagyon gyermekcipőben járunk. Én két éve foglalkozom a tenyésztésükkel. Az első szaporulat már megvan, a bárányok szépen fejlődnek. Az állományból huszonöt a nőivarú egyed. A rendelkezésünkre álló mérési adatokból, véreredményekből már tudjuk, hogy hány és milyen fajtákból született a kecskeméti sárga pofájú juh. Jelenleg azon dolgozunk, hogy összegyűjtsük és benyújtsuk az adatokat a Magyar Juhtenyésztő Szövetségnek – vázolta a helyzetet a fiatal tenyésztő.

Hegedűs László az állattartás mellett kitanulta a mára már kihalóban lévő bőrművesmesterséget. Kicsi műhelyében pásztortárgyakat és lószerszámokat készít, munkáival több éven keresztül képviselte szülőfaluját a kecskeméti Hírös Hét Fesztiválon.

– A környéken nem igazán található már olyan mester, aki pásztortárgyak és lószerszámok készítésével foglalkozik. Juhászok, lovas emberek viszont akadnak szép számban. Ennek okán jutottam arra az elhatározásra, hogy megpróbálkozom a bőrösséggel. A szakmát autodidakta módon tanultam ki. Elsősorban marhabőrrel dolgozom, főleg fekete, natúr, konyak- és elvétve kék színeket használok. Leginkább pásztortárgyak, kolompszíj, csengőszíj, díszes övek, tarisznyaszíj, bicskatartó kerül ki a kezem alól. Szívesen készítek emellett és javítok lószerszámokat, kantárokat, kantárszárakat, nyaklókat. Munkám során nagy hangsúlyt fektetek a népi hagyományok megőrzésére, valamint tudásom gyarapítására, továbbadására. Akad olyan tanítványom, aki jobban fonja a karikás ostort, mint jómagam. Kiemelt feladatomnak tartom a környék népi stílusjegyeinek felkutatását és alkalmazását – fogalmazta meg hitvallását Hegedűs László.

A sárga pofájú juh jó tejelőnek számít

A kecskeméti sárga pofájú juh kiváló tejelő, jól bírja az időjárás viszontagságait. A fajtát úgynevezett fejős juhászok tenyésztették, akik a tejhasznot értékesítették. Kecskemét környékén megközelítőleg hatszáz anyaállatot tartanak.