Kaptárkiállítást rendeztek be csengődi tanyájukon

A kaptárkiállítást a tanya egyik épülete mögött rendezte be a család. A különböző méretű méhotthonok azért is érdekesek, mert egy ősi szakma történeti fejlődését mutatják be az odvas fától egészen a napjainkban használt technikákig. A kiállított kaptárak között a római mellett van például nádas kúpkaptár, amelyet a középkorban is használtak, de akad olyan is, amelyet egy csángó méhészről, Vás Miklósról neveztek el.

Ottjártunkkor a méhészek meséltek Ambrózy Béla báróról is, akinek szintén volt saját kaptárfajtája. A temesgyarmati nemes bizonyította, hogy a méhészkedés jobban fizet a gabonatermesztésnél. A Kárpát-medence kiválóan alkalmas erre, feltéve, hogy komolyan foglalkoznak ezzel az utódok.

Mint megtudtuk, valamikor negyed évszázada kezdett hozzá a család a méhészkedéshez. – Úgy 2005-ig jó ára is volt az aranysárga méznek – mondta Makai Erzsébet, majd hozzátette, hogy emiatt is vásároltak meg a falutól nem messze egy omladozó tanyát egy akácos közepén, amelyet egy év alatt helyreállítottak. Ma félszáz kaptárral dolgoznak.

A család szerint manapság az jelenti a gondokat, hogy egyre kevesebb a klasszikus méhlegelő. A klímaváltozás és a vegyszerezések miatt egyre kevesebb helyről tudnak a méhek alapanyagot gyűjteni, ráadásul az idei évben az alföldi akácosok a fagy miatt alig virágoztak. Pedig a tapasztalatok alapján egyre nagyobb az igény a mézre. – A koronavírus-járvány miatt megnőtt az igény a mézből készített készítmények iránt – mondta Makai Erzsébet.