Roma mítoszokat örökít meg tíz festményen Kunhegyesi Ferenc

A hazai roma képzőművészet egyik nagy formátumú alkotója, ifj. Kunhegyesi Ferenc, aki Kiskőrösön fest, egy alkotóházban. Feró, ahogy a kiskőrösiek és a barátai szólítják, roma származású, mégsem a származása alapján kívánta magát megkülönböztetni az alkotók világában. Ugyanakkor, ahogy fogalmazott, a roma világ értékeinek a felhasználása fontos mérföldköveket jelentenek a pályája alakulásában. Most is egy ilyen állomáshoz érkezett. 

Nem oly régen döntött úgy, hogy a roma mítoszokat viszi festővászonra. Tíz 150x150 centiméteres festményen örökíti meg az elmúlt évtizedek során hallott történeteket, amelyek a cigány emlékezet részeit képezik. Hogy miért is vágott ebbe a nagy munkába? A romák megítélése idehaza sajátos. Az integráció útján elindult sok százezer cigány ember, miközben elveszítik az identitásukat, magyarázta ifj. Kunhegyesi Ferenc. Ugyan egyre többen vallják a kettős származástudatot, miszerint egyszerre magyarok és romák is, de a kisebbségi léttel együtt járó identitást egyre inkább elfelejtik. A származástudatot csak az tudja őrizni, aki ismeri a gyökereket. 

A mítoszok történetek lejegyzése az őrzők kiemelt feladata. Kunhegyesi Ferenc egy ilyen őrzőnek számít, aki vallja, hogy az a dolga, hogy festővászonra vigye a történeteket. Mint mondta, a feladat azért komoly kihívás, mert tapasztalata alapján a romák jelentős részének semmiféle emléktudata sincs. Kevesen tudnak beszélni például a dédapjukról, vagy ükapjukról, kivéve a zenész romák. Sokan mára elfelejtették a nyelvet, a szokásokat, pedig ezek megőrzése komoly megtartó erőt ad egy közösségnek, ezért is kellene ezeket rögzíteni. Megemlítette, hogy a roma nyelvnek sajnos nem volt írásos története, ezért veszett el sok mese, történet és a mítoszok. A nyelv írásbelisége is nem oly régen alakult ki. A kérdés aktualitását az is adja, hogy egy olyan világban élünk, amikor a morál hanyatlik, és a régi történeteket elő kell venni, mert igazodási pontokat jelentenek egy közösség számára. Hogyan kerülnek elő a történetek, amelyek a következő hónapokban megjelennek majd a festővásznakon? 

– Újrafogalmazom a régi eredetmondákat, meséket, mítoszokat. Azokat, amelyeket öreganyámtól hallottam, illetve egy mesélőtől évtizedekkel ezelőtt – mondta Kunhegyesi Ferenc. A mesélő egy szolnoki roma ember volt, aki a Goja nevet viselte. Goja egy igazi oláh cigány volt, aki időnként Kiskőrösre látogatott. Olyan ember volt, akit a kőrösi cigányok elláttak étellel, itallal, cserébe nagyon sok történetet osztott meg a hallgatóságával. Ezeket a történeteket szívta magába Kunhegyesi Ferenc gyerekkorában. Annak idején a cigány családok többségének nem volt tévéje, így szívesen hallgatták a mesemondó sztorizgató embert. Kunhegyesi Ferenc vallja, hogy ő azon utolsó roma emberek egyike lehet idehaza, akikben talán tudat alatt ott van az egykori őskép, amely régi öregek elbeszélése alapján kialakult. S ha ott kialakult, akkor kötelessége azt a művészet segítségével megörökítenie. A műhelyében hónapok óta sok olyan kisebb grafikai és egyéb alkotást készített, amelyek előtanulmányai a képsorozatnak. A tíz festmény az év végére készül el, amely a hazai roma kisebbség származástudatának egyik cölöpe lehet majd.