Kincsekre lel a padlásokon a kiskőrösi kereskedő

Némelyik padlás olyan, mint egy aranybánya. Olyan régiségek rejtőznek ott, amelyekről a tulajdonosoknak fogalmuk sincs. Az avatott szem azonban tudja, minek mi is a piaci és az erkölcsi értéke. Prepszent István kiskőrösi becsüs, régiségkereskedő azt mondja, hogy bár ma már egyre kevesebb a felfedezésre váró régiség, mint amennyi a rendszerváltáskor volt, még mindig akadnak megbúvó értékes dolgok, tárgyak, fényképek, iratok a padlásokon vagy akár a pincékben. Az idősek, amikor elmennek, akkor a fővárosban élő leszármazottak el akarják adni a családi házat, amit ki kell üríteni. Ekkor gyakran hívják Prepszent Istvánt, aki ezt megteszi. A lakásán kívül, amely bolt is egyben, egy hatalmas raktárral is rendelkezik, mely tele van érdekes tárgyakkal.

Hogy honnan is indul a történet? Még 1993-ból emlékezik vissza Prepszent István, aki szobafestő-mázoló szakoktató volt a helyi ipari iskolában. Amikor a státusza megszűnt, nem volt mit tennie, átnyergelt a magánszektorba. Kényszerpályára került, és mivel volt rálátása a régiségkereskedésre, kiváltotta a vállalkozói engedélyét. Mint később kiderült, jó döntés volt. Trabantjával egy vasárnap Pécsre utazott, és néhány baná­nos­doboznyi árut vitt magával az ottani vásárba.

Annyit keresett egy hétvégén, mint amennyi az egész éves tanári fizetése volt.

Ekkor érezte, hogy a sors jó lapokat osztott neki. Mint mondta, volt érzéke a régiségekhez, mert gyermekkorában is felfigyelt az évszázados tárgyakra.

Korábban régi pénzeket, bélyeget gyűjtött, szobafestőként is gyakran felment a padlásokra, és látta a kidobásra ítélt tárgyakat, amelyek között értékesek is lapultak. A gyűjtés már akkor a szenvedélyévé vált, a kereskedelem fogásait később tanulta meg. Az emberek annak idején, a kommunista korszakban a nagypolgári tárgyakat vagy gazdag paraszti eszközöket nem sokra becsülték. Ócska, avítt dolgoknak tekintették. Sokan igyekeztek megszabadulni tőlük. A drága szekrényekből egyes helyeken például nyúlházakat csináltak. A pécsi vásárban inkább a külföldiek vásároltak, németek és osztrákok, de volt angol és kanadai vevő is. A paraszti fenyőbútorokat, különös tekintettel a hartai festett bútorokat keresték a vásárlók.

– Ha vittem le egy hartai árut, akkor már egy vevő a vásár kapujában szinte kézen fogott, s mondta, hogy ez csak az övé lehet. Érdekes, hogy sokan az örökösök közül nem is sejtették, milyen értéke is van a régi öregek bútorainak – mondta Prepszent István. – A piacozás azért is volt jó, mert ott rögtön látni lehetett a tárgyak értékeit. Szinte egy katalógus alakult ki benne.

Mindennek van egy eszmei értéke, és emellett egy piaci ára

– mondta. – A kettő nem mindig fedi egymást. Sajnos a régiségkereskedéssel foglalkozók egy része seftelő lomtalanító volt, akik olyan értékeket dobtak ki, régi fotókat, kéziratokat, egyéb dokumentumokat, amelyeket a műveltségük hiányossága miatt nem értékeltek.

A kiskőrösi kereskedő mutatott néhány képet, amely Soltvadkerten akadt a kezébe. A fotókon az egykor Soltvadkerten élő Utassy Lóránd tábornok látható. A tisztről kevesen tudják, hogy jól ismerte a náci német elhárítás főnökét, Wilhelm Canarist. Horthy Miklós kormányzó személyes megbízottjaként 1944. október 13-án találkozott Malinovszkij marsallal, és a Vörös Hadsereg vezérkari főnökének helyettesével, Antonov hadseregtábornokkal Deszken, hogy elősegítse a fegyverszüneti megállapodás sikerét. A képek eszmei jelentőség óriási, hangsúlyozta a gyűjtő. Ha azonban egy hozzá nem értőhöz kerül, az nem ismeri fel a személyeket, és kidobja a kukába a képeket.

Januárban jutott egy vitézi telekadományozást tanúsító címerhez.

A telkeket Horthy Miklós adományozta a Vitézi Rend tagjainak, akik a világháborúkban és az ellenforradalom idején tüntették ki magukat. A föld mellé a címer is járt, amelynek ma az értéke hatjegyű összeg lehet, mondta a kereskedő. A nagyapja is vitézi rangot kapott az első nagy háborúban egy tettéért. Egy hidat robbantott fel, és rengeteg orosz lelte a halálát. Emiatt nem fogadta el az elismerést. Pedig a családja szegény volt, mégis visszautasította a kitüntetést.

Korábban Soltvadkerten egy pedagóguscsalád házának a padlását nézte végig. Ott egy olyan földrajzi szemléltető eszközt talált, amely a Naprendszer mozgását mutatja. Viszonylag jó állapotban maradt meg. Az egyik tévécsatorna Raktárháborúk sorozatában az amatőr régiségkereskedők egyike egy ehhez hasonló eszközt talált és négyezer dollárért értékesítette.

Hogy jelenleg milyen trendek vannak? A kiskőrösi kereskedő azt mondja, hogy például az üveggyűjtők keresik a patikai üvegeket. Érdekes, hogy a legelső szódásüvegeket a patikákban árulták. Ha rajta van a bolt neve, akkor az nagyon értékes. A legkeresettebbek közé tartoznak például a két deciliteresek, amelyeket éttermekben adták a borokhoz, fröccsözéshez. Egy szép üveg ára százezer forint felett lehet. Ha a fej porcelán, és piros-fehér-zöld csíkos, az duplázza az értéket. A ritkaság dönti el az árat. A piacon nagyon keresettek a katonai tárgyak, a fotókat, fegyvereket, jelvényeket, öltözetkiegészítőket, sőt, a katonaládákat is nagyon keresik. Érdekes, hogy a bélyeggyűjtés ma már nem annyira népszerű. Bár esztétikai élményt jelent, de a befektetett pénz nem térül meg. A két világháború közötti bélyegek értékesek, pláne a XIX. századiak. De a szocializmusban készültek – bár érdekesek – nem értékesek, pedig némelyik nagyon szép.

Petőfi-relikviákat gyűjt a kereskedő

Mint azt Prepszent István a baon.hu-nak elmondta, nemcsak kereskedő, hanem gyűjtő is. Petőfi Sándor korának és kultuszának az emlékeit kutatja, gyűjti. Az emlékévben kiállítást tervez a költőhöz kapcsolódó tárgyakból. A kereskedő a kiskőrösi Petőfi Emlékbizottság tagja is.