Kerekegyháza

2020.11.01. 15:30

Lételeme a kreativitás a Mende Valér-díjas fiatal építésznek

„A kreatív munka hozzátartozik a lelki egészségemhez” – árulta el Ordasi Ágnes építész-tervező. A kerekegyházi származású, manapság a kecskeméti Építészműhelynél dolgozó, a festészettel is komolyan foglalkozó mosolygós ifjú hölgynek ítélték oda elsőként a neves építész, dr. Farkas Gábor által alapított, fiatal tehetséges szakembereknek szóló Mende Valér-díjat. Az elismerés számára komoly visszaigazolás tehetségéről, és noha bevallottan kishitű, egy ilyen megerősítés után már joggal bizakodhat, hogy nagy lehetőségek várnak rá pályafutása során.

Hraskó István

Ordasi Ágnes fiatal építész, az első Mede Valér-díj tulajdonosa. A díjjat az ismert és elismert Ybl-díjas építész Farkas Gábor alapította, a fiatal, tehetséges megyei építészek elismerése céljábol.

Forrás: Petőfi Népe

Fotó: Bús Csaba

– Az idén először átadott Mende Valér-díjra három fiatal építészt jelöltek. Tudta, hogy köztük van?

– Kollégáimmal olvastunk arról, hogy Farkas Gábor megalapította a díjat, és viccesen beszéltük is, milyen jó lenne, ha valaki gondolna ránk, hiszen a megcélzott korcsoportba tartozunk. Aztán főnököm, Vass-Eysen Ervin váratlanul kért tőlem egy önéletrajzot, ez kicsit gyanús volt… majd az ünnepség előtt két héttel felhívott Katkics Tamás, a kamara elnöke. Először úgy értettem, azért telefonál, hogy én is kaptam jelölést. Ám azzal köszönt el, hogy gratulál, csak két hétig még próbáljam meg titkolni, hogy rám esett a választás. Alapvetően kishitű vagyok, először nem is akartam elhinni. Nehezen tudtam megszólalni az örömtől, nagy boldogság töltött el!

– Családjában volt építész, aki ötletet adott a pályaválasztásához?

– Egyáltalán nem, szüleim kereskedelemmel foglalkoznak, apukám mezőgazdasággal is. Viszont varrónő nagymamám gyönyörűen rajzol, talán tőle örököltem a művészetek iránti vonzódásomat és hogy mindig alkottam valamit. Háromévesen Barbie-ruhákat varrtam, a kerekegyházi Móra Ferenc Általános Iskolában gitároztam, de jártam Ferenczné Csertő Ágnes rajztanárom képzőművészeti-szakkörére is. Kecskeméten az ÁFEOSZ-ban tanultam tovább, ekkoriban a festészetbe szerettem bele, Szappanos István tanár úr is felfigyelt rám, még az izsáki alkotótáborba is elhívott. Egy hét alatt rengeteget tanultam a felnőttektől, szüleimnek leesett az álluk, amikor hazaérve megmutattam a műveim.

– Akkor hogyhogy nem képzőművésznek tanult tovább?

– A felvételi előtt egy évvel találtam ki, hogy építőművész szakra adom be a jelentkezésemet a Soproni Egyetemre. Bármennyire is imádtam a festészetet, szerettem volna szerezni egy szakmát, és úgy éreztem, az ipar és a művészet ötvözése számomra az ideális. Rengeteget tanultam, órák után jártam Szappanos tanár úrhoz és Bruncsák Andráshoz a képzőművészeti szabadiskolába is, általában csak estére értem haza. De meglett az eredménye, sikerült bekerülnöm a soproni egyetem építőművész szakára. A diploma megszerzése óta az Építészműhelyben dolgozom, de Ervinnel már régebb óta ismerjük egymást, ugyanis segített a felvételire való felkészülésben és egyetem alatt is mindig fordulhattam hozzá tanácsért.

– Az izsáki Kolon-tóhoz egy komplett látogatóközpontot tervezett meg, előadóteremmel, kutatóállomással. Hogyan jött az ötlet?

– Alig várom az alkalmakat, hogy kirándulhassak a természetben, ez mindig új energiákkal tölt fel. Az izsáki festőtáborokban összebarátkoztunk a madarászokkal, nagyon tetszett, ahogy a gyerekeknek megmutatták a gyűrűzést. Ők mondták, milyen jó lenne egy központ a tanösvényekhez. Inspirált a szép környezet, jó kutatómunkát lehetett itt végezni, és úgy éreztem, hiánypótló témán dolgozhatok, mégha fiktív is. A projekt tartalma azóta többször változott, de reméljük, hogy jó úton haladunk a megvalósulás felé!

– Katkics Tamás kamarai elnök és Farkas Gábor is kiemelte, milyen sokszínű a tevékenysége, hiszen tervezett már óvodai csoportszobát, színpadi díszletet is. Mi áll legközelebb a szívéhez?

– Az építészekkel kapcsolatban gyakori félreértés, hogy csak megtervezik kívülről a házakat, a falakat, a tetőt és kész. Pedig ennél sokkal komplexebb gondolkodást igényel a munkánk, hiszen a háznak belülről is harmóniát kell sugároznia, a funkcióját tökéletesen ki kell szolgálnia. Leginkább úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogy élettereket tervezünk. Az óvodák belső tere, bútorzata a kedvenceim közé tartozik. Mindig kell egy tematika, amely köré felépíthető a koncepció. A cél, hogy játékos legyen, kicsit szokatlan, hogy megragadja a gyerekek fantáziáját, a falak élénk, de ne harsány színűek legyenek. A környezetemben sok gyermek van, szeretek velük foglalkozni, így szerencsére a legkisebbekhez kapcsolódó feladatok is megtalálnak.

Ordasi Ágnes
Fotó: Bús Csaba / Petőfi Népe

– „Nyughatatlan és kíváncsi természetű vagyok, sokszor egy tevékenység nem köti le a fantáziámat és a kreativitásomat” – így jellemezte magát a díjátadóra készült tablóján.

– Igen, tényleg így van, azt vettem észre magamon, hogy a kreatív munka hozzátartozik a lelki egészségemhez, a lételemem. Ha egy nap túl sok az adminisztrációs teendőm, akkor éjszaka tervezek, kitalálok valamit. Nyáron volt az esküvőm, ennek a szervezése sok időmet kötötte le, így mostanában – ahogy mondani szokás – csak fejben festettem, de szeretnék minél sűrűbben ecsetet is kézbe venni.

– Mostanában milyen terveken dolgozik?

– Sok a családi házas megrendelésünk, de szívesen elvállalok belsőépítészeti megbízásokat is. Jelenleg egy kalocsai óvoda és a bajai múzeum állandó kiállítása az aktuális feladat.

– Miként éli meg ezt a szép elismerést?

– Mindig próbálom a legjobbat kihozni magamból, és természetesen erre fogok törekedni a jövőben is. Ez egy szép nagy piros pont, egy erős visszaigazolás, hogy a kollégáim értékelik a szorgalmat, amit a munkámba fektetek, látják a tehetségemet és kicsit biztatni akartak, hogy csak így tovább.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!