A koronavírus-járvány miatt otthon gyakorolnak az íjászok

A Turul Koppány csapatát több diák erősíti. Kovács Máté, a kecskeméti Petőfi Sándor Általános Gyakorló Iskola tanulója szeptembertől a Református gimnázium tanulója lesz. Hetente átjár szüleivel Kiskunfélegyházára edzeni.

– Hét éve íjászkodom. A kunszentmártoni Napsólyom Baranta Egyesület tagjaként megtapasztaltam a szablyázást, az ostorozást, a fokosforgatást és az íjászkodást is, és éreztem, ez utóbbit szeretném tovább csinálni – mesélte Máté. – Otthon, a kertünkben gyakorolgattam az íjászatot, mindig a szabadság érzetét nyújtja számomra. Az íjászat és annak hagyományai nemcsak gyakorlatban, hanem elméletben is lenyűgöznek. Nagyon szeretem a honfoglalás kori történelmi eseményeket, történelem- és irodalomórán mindig nagyon magával ragadnak, ha ezen időszakról tanulunk – jegyezte meg. Máté néhány évig maga gyakorolt, autodidakta módon próbálta megtanulni az íjászatot, majd egy nyaralás meghozta az előrelépést.

– Szüleimmel elutaztunk Cserépváraljára, egy rendezvényre, ahol a sors úgy hozta, hogy megismerkedtünk személyesen a félegyházi Turul Koppányok vezetőjével, Dinnyés Gyulával. Sokat beszélgettünk, és meghívott, hogy nézzem meg az edzéseiket. Azonnal megszerettem a csapatot és a légkört. Minden olyan családias és mindenki barátságos, azonnal segítettek finomítani és pontosítani a technikámat – hangsúlyozta.

A fiatal tehetség minden pályát kihívásnak tekint

– Versenyeken a kedvenc pályáim azok, ahol ügyességi vagy mozgó célok vannak, vagy ha időre kell lőni. Örülök minden nehéz pályának, sőt, még a hőség vagy az eső sem zavar. Általában nem izgulok, nehéz kihozni a koncentrációmból. Ezt főként annak is köszönhetem, hogy édesanyámmal sokat gyakoroljuk az önuralmat, a koncentrálást. A versenyeken ugyanis számos kortársamnak szokása, hogy akadályozza az ellenfelét a lövés előtt a koncentrálásban – mondta.

Máté idén tölti be a 13. életévét. Eddig gyermekkategóriában indult, hamarosan feljebb lép. Kiemelkedő tehetségét bizonyítja az a sok-sok arany- és ezüstérem, kupa, melyek ott díszelegnek a szobájában. – A legbüszkébb a két országos bajnokságon szerzett aranyérmemre vagyok, az egyiket pályaíjászat, a másikat 3D-s versenypályán szereztem. Nyertem történelmi régiós bajnokságot és sok kisebb megméretést is – sorolta.

Máté édesapja, László szintén íjászkodik, nagyon szép eredményekkel. Az édesanya, Ildikó pedig a hadtápos, ahogyan találóan jellemezte magát. Ő biztosítja a szendvicseket, italokat a versenyeken fiának és férjének, és mindig kitartóan szurkol, biztatja őket. – Nagy álmom, hogy indulhassak a világbajnokságon. Idén lett volna rá lehetőségem, de sajnos a koronavírus-járvány miatt nem rendezik meg. Már csak abban bízok, hogy ősszel lesznek országos rangú versenyek. Nehezem bírom a bezártságot, hiányoznak az edzések, a megméretések. Nagy örömömre múlt vasárnap online versenyt hirdettek a Turulok, mindenki otthonában lőtte a nyilakat. Másfajta megméretés volt, de akkor is hódolhattunk a szenvedélyünknek – mondta Máté.

A Turul Koppányok másik nagy reménysége a kiskunfélegyházi Fekete Katalin Mónika, becenevén Katica. A 14 éves diáklány a Batthyány Lajos Általános Iskola végzőse. Az íjászattal egy iskolatársa édesapja által ismerkedett meg egy évvel ezelőtt. – Nehéz volt az elején, mire a technikámat kidolgoztam, de sok segítséget és tanácsot kaptam a csapattársaktól. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család, segítjük egymást, szurkolunk mindenkinek és együtt örülünk a sikereknek – osztotta meg véleményét Katica, aki az elmúlt egy évben három versenyen indult.

– Az örömíjászat és a történelmi íjászversenyek a kedvenceim. Modern pusztai íjam van, ezzel versenyzem. Pozitív visszajelzéseket kaptam eddigi három megméretésemen. Rögtön az első örömíjászversenyen a gyermekkategóriában első lettem. A második egy történelmi örömíjász-teremverseny volt, ahol szintén aranyérmet szereztem. Ezen már kadettkategóriában indultam, mivel addigra betöltöttem a 14. életévemet. A harmadik versenyem idén év elején volt, és ismét a legjobbnak bizonyultam, első lettem a kategóriámban – mesélte büszkén.

A járványhelyzet miatt azóta nem versenyzett Katica. Elmondta: nagyon hiányzik neki a csapat, az edzések és a versenyek. Ráadásul otthonukban eddig nem is tudott gyakorolni. – A múlt vasárnapi online verseny nagy örömet szerzett, jó volt újra íjászkodni. Szerencsére a verseny idejére nálam lehetett a felszerelésem. Úgy érzem, az íjászat az én sportom. Kiteljesedhetem benne, örömet szerez – tette hozzá, majd végül elárulta, nagyon bízik benne, hogy ősszel újra lehetnek versenyek, és ismét gyarapíthatja az aranyérmei számát.