A mi felelősségünk is

2018.10.26. 07:30

Lassan műanyagból lesz a Duna

Magyarországon most vizsgálták először azt, hogy a felszíni vizeinkben mennyi mikroműanyag van. A Tisza után a Dunát és mellékfolyóit térképezték fel. A mérések eredménye megdöbbentő: sehol nem találtak annyi mikroműanyagot a természetes vizekben, mint a Duna hazai szakaszán.

Fábos Erika

Ötven részecske egy köbméter vízben! – így összegezhető a dunai mérés eredménye. Ez azért is megdöbbentő, mert az eddigi magyarországi mérések közül kiemelkedően ez a legnagyobb érték. A szakemberek a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság segítségével a Megyeri hídtól északra egy köbméter vízben átlagosan 45, míg a déli mintavételi ponton, a Csepeli Szabadkikötőnél 55 részecskét detektáltak – írja legutóbbi számában a Vasárnap Reggel.

Szúnyog Gábor, a méréseket végző Wessling Hungary Kft. kommunikációs vezetője azt mondta: „Ez azt jelenti, hogy a Budapest alatti szakaszon a koncentráció emelkedett. Mindez a városokra jellemző nagy népsűrűséggel lehet kapcsolatban: a csapadékkal bemosott szennyezés és a szennyvíztisztító-telepek is a mikroműanyagok jelentős forrásai lehetnek. Ami a Dunán azonosított parányi plasztikok anyagfajtáit illeti: a korábbi hazai mérésekhez hasonlóan a legnagyobb mennyiségben a fogyasztási cikkekhez, csomagolóanyagokhoz felhasznált polietilén, polipropilén és polisztirol voltak kimutathatók.”

Mik azok a mikroműanyagok?

A környezetbe kikerült műanyaghulladékok döntő többsége nem bomlik le, hanem apró részekre esik szét. A műanyaghulladékok aprózódásából keletkező, öt milliméternél kisebb mikrorészecskéket az 1970-es években figyelték meg először, de csak a 2000-es évektől kezdődően kerültek fokozottabban a figyelem középpontjába. Ezeket másodlagos mikroműanyagoknak nevezik, hiszen azok nem rendeltetésüknél fogva ilyen méretűek. Speciális csoportjukként fogható fel a hétköznapi életünk során használt tárgyak kopásából eredő mikroplasztik-szennyezés; az autógumik kopása és a szintetikus szövetből készült ruhák mosása is hozzájárul a környezetterheléshez. Az elmúlt években világszerte számos környezeti elemben leírták előfordulásukat. Az óceánokon és tengerpartokon túl európai tavakban (Garda-tó) és folyókban vett víz- és üledékmintákból is kimutattak mikroműanyagokat.

„A Dunánál az északihoz képest a déli mérőponton közel 20 százalékkal magasabb értéket mértek, ami a város koncentrált szennyező hatására enged következtetni – mondta el Bordós Gábor, a Wessling Hungary Kft. projektmenedzsere. A most közzétett eredmények ugyan egyszeri mérésből keletkeztek, így hosszú távú következtetéseket nem vonhatunk le belőlük, az azonban mindenképpen fontos, hogy a hazai vizekben is számítani kell a mikroműanyagok megjelenésére. Elterjedésük, hatásaik és forrásuk vizsgálata a jövőben kiemelt jelentőséggel bírhat.”

A Parányi Plasztiktalány projekt során először az Ipolyban vettek mintát: 1,7 részecskét mértek egy köbméter vízben. A viszonylag alacsony mikroműanyagszint vélhetően annak köszönhető, hogy a folyó többnyire nemzeti parki területeken, ipari és kommunális behatásoktól viszonylag elzártan kanyarog. A Rábában már jóval több, köbméterenként 12,1 mikroműanyag-részecskét mutatott ki a Wessling Hungary Kft. Ez akár napi 20,7 millió részecskét is jelenthet.

A jó hír az, hogy a hazánkban szolgáltatott ivóvíz eredetét tekintve 96 százalékban felszín alatti vízbázisokból származik. Ahogyan ezekbe a vízbázisokba az esetlegesen a felszíni vizekben fellelhető hormon- és gyógyszermaradványok sem jutnak le, úgy a mikroplasztik-részecskék sem tudnak az ivóvíz kitermelési helyének közelébe kerülni, tehát szerencsére nem isszuk meg, a környezetet viszont szennyezik.

Borítókép: Gyerekek játszanak a naplementében a Mosoni-Duna Aranypart strandján, Győrben

MTI Fotó: Krizsán Csaba

Ezek is érdekelhetik