A kontinensek mozgása alakította az élővilág fejlődését az óceánok mélyén

A tudósok 3D-s modellezés segítségével egészen a legrégebbi időkig mentek vissza, hogy feltérképezzék az óceánoknak mintegy 540 millió év óta zajló változását - olvasható a Nature tudományos lapban.

A kambrium földtörténeti korszak elején jelentek meg - az egyszerű egysejtű szervezeteket leszámítva - a komplex élet első formái, köztük a háromkaréjú rákok, ezek a tengeri ízeltlábúak, amelyek az egyik első tömeges pusztulás idején haltak ki.

A ma ismert első nagyobb élőlények 500 millió évvel ezelőtt jelentek meg - mondta el az AFP francia hírügynökségnek Alexandre Pohl, a CNRS francia kutatóintézet ősi klímával foglalkozó kutatója, a tanulmány vezető szerzője.

 - magyarázta.

Általánosan elfogadott, hogy a tengerek oxigénnek való telítődése a légköri oxigénváltozások eredménye. Több éghajlati modell finomításával azonban Alexandre Pohl és kutatótársai felfedezték, hogy az evolúcióban nagy szerepe volt a földrészek elhelyezkedését megváltoztató lemezek tektonikus mozgásának is.

"Digitálisan modellezték a lemezek tektonikus mozgása által megváltoztatott óceáni áramlatokat, amelyek szerint jelentősen elkülönül egymástól az óceánok felszínének, valamint a mélyének az oxigénnel való telítődése" - mondta a Bourgogne-Franche-Compté Egyetem kutatója.

A kutatók modellje arra enged következtetni, hogy az ordovícium földtörténeti korszakbeli biodiverzitás-robbanás előtt az óceánok mélyén kevés volt az oxigén, annak ellenére, hogy a légkörben meglehetősen magas volt az oxigénszint. Ez annak a jele, hogy a mélyvizek oxigénnel való telítődése a lemezek földtani mozgásának következménye, függetlenül attól, ami a levegőben történt.

Ötszáznegyven millió évvel ezelőtt a Pangea szuperkontinenst megelőző Pannotia elkezdett felbomlani. Az évmilliók során bekövetkezett átalakulásoknak miatt a tenger oxigénszintje változott, ami feltehetően kulcsfontosságú szerepet játszott a fajok evolúciójában.