Tésztanap

Saját készítésű lebbencs tésztát kaptam ajándékba az anyukámtól. Nem tudnám megmondani, hogy miért, de a belőle készült keménylebbencs valahogy sokkal finomabb lett, mintha bolti tésztából főztem volna. Valószínűleg az anyai gondoskodástól és a belegyúrt szeretettől vált ízletesebbé. 

Gyerekként is nagyon szerettük a házi tésztát. Nemcsak enni, hanem gyúrni is. Nem is értem, hogy volt ideje annak idején anyukámnak, három kisgyerek mellett még a tésztakészítésre is? De az biztos, hogy gyakran tartottunk tésztanapot. A tésztagyúrásban pedig szívesen segítettünk a húgommal. Sokféle tésztaétel elkészítését megtanultuk: gombócot, nudlit, derelyét, csipetkét, tarhonyát és szélesmetéltet is csináltunk. Már nagyobb gyerekek voltunk, amikor vettünk egy tésztanyújtó gépet. Onnantól még haladósabban ment a munka. 

A tésztanap hagyományát én is őrzöm. Nincs olyan hét, hogy ne kerülne valamilyen tésztaétel az asztalunkra. A tésztanap nagyanyáink idejében még nagyobb hangsúlyt kapott. A heti étkezési rendben általában a szerda és a péntek volt a tésztanap. Hétfő a maradéknap, kedd-csütörtök volt a főzeléknap, szombat az úgynevezett stercnap, és csak vasárnap került hús az ünnepi asztalra. 

Nagyanyáink étkezési szokásai talán túl egyszerűek, de lehetne tőlük tanulni. Például a heti húsfogyasztás csökkentésével nemcsak a szervezetünknek, de a bolygónknak is jót tennénk. Ha a primőr élelmiszerek helyett mindig azt fogyasztanánk, ami éppen megterem, azzal is sokat tennénk az egészségünkért és a környezetünkért is. És, ha sok egyéb tennivalónk mellett még a tésztagyúrásra is szánnánk időt, az akár közös családi program is lehetne. Olyan együtt töltött minőségi idő, amire biztosan minden kisgyerek szeretettel emlékszik majd.