Diákbál

Kedves kezdeményezés indult a lányaim iskolájában, a félegyházi Constantiumban, ahol tavaly első alkalommal rendeztek diákbált a középiskolásoknak. Ez, a remélhetőleg hagyománnyá gyökeresedő kezdeményezés ma megismétlődik. A diákok – lányok és fiúk egyaránt – hetek óta nagy lelkesedéssel készülnek az estére, ami csak nekik, és csak róluk szól. Egy kicsit másképp, mint ahogy azt megszokhattuk, hiszen ritkán adódik alkalom arra, hogy a lányok elegáns, báli ruhában, a fiúk öltönyben, nyakkendőben szórakozzanak. Megéri méltó módon felöltözni az eseményre, mert titkos szavazással megválasztják a bálkirálynőt és a bálkirályt. Ünnepi vacsora, kellemes zene, vetélkedők és tombola jellemzi a constis diákbált.

A városban már több iskola is követte ezt a kezdeményezést. A sikeres diákbálok pedig azt bizonyítják, hogy van igény a fiatalokban a színvonalas szórakozásra. Éppen ezért mindig szomorúan hallom az elmarasztaló megjegyzéseket a mai fiatalokra. A közösségi oldalak ontják a „Bezzeg a mi időnkben, milyen jó volt minden!” bejegyzéseket. A fiatalok „régen” sokkal életrevalóbbak voltak. Nem a számítógép előtt ültek, hanem a szabadban fociztak, játszottak. Kulturáltan szórakoztak: szép ruhában bálba jártak, és még táncolni is tudtak. Sorolhatnám még a végtelenségig az összehasonlításokat, melyeknek valóban van valóságalapja, hiszen „régen” nem volt számítógép és okostelefon. De ha lett volna, bizonyára az akkori fiatalok is használták volna, akár focizás helyett. Napjainkban azonban nagyon kevés lehetőségük adódik a fiataloknak arra, hogy kultúráltan szórakozzanak. Nincsenek olyan szórakozóhelyek, ahol ismerkedni, beszélgetni tudnának. Nemhogy bál, de még diszkó is alig van mostanában. Helyettük fesztiválokra, koncertekre járnak, ami olyan hangerővel, dübörgéssel jár, hogy ott aztán beszélgeni nem igazán lehet.

Azt gondolom, hogy a mai fiatalok semmivel sem rosszabbak vagy jobbak, mint a régebb óta fiatalok. Olyanok, amilyenekké neveljük őket. Ha jó példával járunk előttük, akkor ők is nagy eséllyel a jó utat választják. És ha méltó körülményeket teremtünk számukra, akkor igenis tudnak méltó módon szórakozni. Mondjuk egy diákbálban.