Kertészkedünk

A tavasz meghozta az emberek kertészkedési kedvét. Ilyenkor boldog, boldogtalan ásót, gereblyét ragad. A tettvágy nem mindig hozza meg a várt eredményt. A szakmai tudás hiányának általában a környezet, de leginkább az élővilág látja kárát. A termés megvédése sok esetben elvakítja a fölművelőket, akik ellenségnek kiáltják ki a táplálékot kereső madarakat, a föld mélyén megbúvó gilisztákat, a vakondot.

Magam jó viszonyt ápolok kertem élővilágával, külön figyelmet fordítok rájuk, nehogy gondatlanságom áldozatai legyenek. Barátságban vagyok a vaksi buckalakókkal akik ugyan kitúrnak néhány palántát, ám cserében elpusztítják a kártékony hatlábúakat. Óvom az ég madarait mivel nem tekintik svédasztalnak gyümölcsfáimat, inkább maradnak a kukacoknál és pondróknál. A sünöket különösen kedvelem. Tisztában vagyok vele, hogy a legfeljebb harmincöt centiméter hosszúságú, és másfél kilogramm súlyú négylábú milyen hasznos jószág. A sün hatékonyan tartja távol a kerti kártevőket, összeszedi a meztelen csigákat, elpusztít minden kártevőt. Összességében elégedett vagyok önkéntes segítőim munkájával, így eszembe sem jut üldözőbe venni őket.

Az anyatermészet, ezen belül a kertek legveszélyesebb kártevője a gondatlan és a hozzá nem értő ember. Ahelyett, hogy megtanulna együtt éni az apró emlősökkel és madarakkal, elpusztítja élőhelyeiket, mivel nincs tisztában azzal, hogy milyen jelentős szerepet játszanak a kert biológiai egyensúlyának fenntartásában. Nem szerencsés a természet körforgásába beleavatkozni, mert a hozzá nem értés végzetes következményekkel járhat.