Törődés

A mondás úgy tartja, hogy a kutya az ember legjobb barátja, ha pedig ez így van, illik törődni is az ebbel. Legalábbis én úgy gondolom, ha magunkhoz veszünk egy kutyust, akkor felelősséget kell érte vállalnunk és foglalkoznunk is kell vele. Persze jól néznénk ki, ha úgy tennénk, mint manapság az online barátok, akik csak néha-néha írnak egy-egy üzenetet nekünk. Még jó, hogy legalább az ember-kutya barátság a régi maradt. Fontos a közösen eltöltött idő, a simogatás.
Némelyik ebnek nem elég a napi egy-két rövid séta, valamelyik több mozgást és nagyobb teret igényel.
A szomszédunk kutyája is mozgékony, sőt azt is mondhatnám, hogy hiperaktív. Rendszerint azt látom, ha sétálni indulnak vele, hogy lefárasszák, akkor a séta végére a kutya nem, de az egész család kidől a fáradtságtól.
Ilyenkor minden trükköt bevetnek a frizbidobálástól a kötélhúzásig, azonban a kutyának ez meg sem kottyan. Viszont az a legjobb, hogy így a kutya edzésben tartja az egész családot. Biztos vagyok benne, hogy a kutyatréningeknek köszönhetően a szomszéd gazdik olyan állóképességgel és fizikummal rendelkeznek, amivel csak kevesen.
Azonban ma a szakadó esőben szaladgáló családot látva megnyugodva állapítottam meg, hogy a mi kis öreg kutyánk, aki világ életében nem szeretett az esőben sétálni, tényleg nekünk való jóbarát.
 

A kutya edzésben tartja az egész családot.