Praktikák

A meggyőzés az élet valamennyi területén fölbukkan. Ekkor derül ki csak igazán gondolkodásunk messze nem olyan racionális, mint ahogy hinni szeretnénk. Legtöbb esetben nem is vagyunk tudatában a befolyásoló szándéknak. Nem is kell lyukat beszélni a hasunkba, hogy „engedelmes báránykává” váljunk és fizessünk mint a katonatiszt, ahogy magam is tettem a minap. 

Javában bele voltam temetkezve a munkába, amiből a csengő hangja zökkentett ki. Kíváncsian tekintettem ki az ablakon. Az ajtó előtt egy ismeretlen nő állt, vaskos paksamétát szorongatva kezében. A köszönés után nem sokat teketóriázott, rögtön közölte látogatása okát. Elmondta, hogy jótékony célra gyűjt adományt. Mielőtt szóhoz jutottam volna, közölte: akár egy forint is segíthet. Ez volt az a pillanat, amikor nem volt kérdéses, hogy fizetni fogok. Hiszen milyen elvetemült ember az, aki egy forintot is sajnál a bajba jutottak megsegítésére. Az önbecsülés csapdájából nem volt más kiút, így már nyúltam is a pénztárcám után. Természetesen bőkezűen adakoztak, nehogy szó érje a ház elejét, vagyis ne tűnjek zsugori embernek. 

A tapasztalt adománygyűjtő az én esetemben is kiválóan alkalmazta a tudatalattira ható praktikák egyikét. A kis közjátékból végül is mindketten jól jöttünk ki. A hölgy munkája eredményes volt, én pedig, nem azt éreztem, hogy csőbe húztak, hanem, hogy megőriztem az önbecsülésem, mi több, jó embernek is éreztem magam.