Kijelölte az utat

Éppen 940 éve avatták szentté István királyt, fiát Imre herceget és Gellért püspököt Székesfehérváron. Szent László király volt hatalmon, akinek a trónviszályokkal teli évek után kemény kézzel kellett irányítania az országot. Ehhez olyan szimbolikus támogatás is kellett, amelyet VII. Gergely pápa adott, ugyanis az engedélyével történt meg a szentté avatás ceremóniája.

Ez mintegy megerősítette az országnak a nyugati keresztény világhoz történő tartozását, miközben a király presztízsét magasba emelte. Árpád-házi Szent László, a lovagkirály tudta: az államalapító első uralkodónk politikai éleslátását jelzi, hogy a latin kereszténységhez csatlakozott, ezzel egyértelművé tette a Nyugathoz történő tartozásunkat, a pápai korona elfogadásával pedig kinyilvánította önálló államiságunkat. Feleséget Bajorországból hozott, nem is akárkit, ugyanis Gizella, az első magyar királyné a korabeli német-római császár, II. Henrik húga volt.

A hitvessel német papok, katonák is érkeztek, akik rengeteget segítettek Szent István államszervező tevékenységében. Hatalmas kihívás volt a közigazgatás alapjainak lerakása, a közrend megszilárdítása, az egyházi struktúra kiépítése, a keresztény hit és szokások elterjesztése. Ez utóbbi befogadása nem volt egyszerű a pogány értékvilággal rendelkező magyarság számára. Csaknem száz év kellett, mire a kereszténység megerősödött Magyarországon. Elődeink számára az alkalmazkodás egy teljesen új világhoz komoly megpróbáltatást jelentett, de sikeresen vették az akadályokat.
A kihívások azonban minden korszakban újratermelődtek. Ma mi is ilyenekkel nézünk szembe. Szerencsére az országnak az első uralkodó által kijelölt nyugati orientáltsága ezer évvel később sem változott. Az Európai Unió és az Észak-atlanti Szerződés Szervezete tagjaként ma is a Szent István által kijelölt úton járunk.
 

A hitvessel német papok és katonák is érkeztek.