Vakon és süketen

A statisztikai adatok szerint naponta átlagosan három órát böngészik a telefonjukat az emberek. A három év alatti gyermekek fele, a 4-6 évesek 90 százaléka használ okoseszközöket. A tinédzserek az ébrenlétben töltött idejük közel felét töltik mobiljuk babrálásával.

A legnagyobb probléma a képernyő egészségkárosító, „agyromboló” hatása mellett, hogy a kütyü bűvöletében a felhasználók zöme, se nem lát, se nem hall. Magam is nap mint nap találkozom olyan emberekkel, akik mobiljukba belefeledkezve gond nélkül nekimennének a szembejövőknek, ha azok nem figyelnek rájuk. Sajnos nem csak a járdán futunk össze félvakon és félsüketen lődörgő emberekkel. A minap magam is úgy éreztem, hogy elveszem a készülékét egy, az úton átkelni készülő fiatalembertől. A srác bedugott füllel, a mobilját bámulva lépett az autóm elé. Szerencsére még időben észrevettem mire készül, így gond nélkül meg tudtam állni. 

Dühömet nem rejtettem véka alá és alapos fejmosásban részesítettem a megszeppent fiatalembert. Megpróbáltam tudatosítani benne, hogy a figyelem részleges vagy teljes megvonása egyértelmű közlekedésbiztonsági kockázattal jár. Felelőtlen viselkedésével nem csak saját testi épségét, hanem a környezetét is veszélyezteti, az esetleges pénzbírságról nem is beszélve. A srác bűnbánóan hallgatta eszmefuttatásom, miután rájött, hogy nem fosztom meg készülékétől, mire úgysem lett volna jogosultságom, hang nélkül elszelelt. A távolodó ifjat látva abban a reményben ültem vissza autómba, hogy nem volt hiába való a dörgedelmes szóáradat, és a fiatal a jövőben jobban odafigyel az alapvető közlekedési szabályok betartására.