Öngondoskodás

A minap írtunk arról, hogy közel egymillió ember tagja még a hazai önkéntes egészségpénztáraknak. A létszám nem növekszik, holott az egészség megőrzése, vagy akár a betegségből történő felgyógyulás ára nem éppen olcsó. Korábban a cégek a dolgozóikat egészségügyi és önkéntes nyugdíjpénztári befizetésekkel támogatták. Az adózás szempontjából olcsóbb volt így anyagilag ösztönözni a munkatársakat, mintha fizetésemelést adtak volna. Néhány éve ezeknek a pénztáraknak a kedvező céges adózása megszűnt. Sajnos. Igaz, helyette a kormány adómentes juttatások körébe emelte például a sportrendezvények látogatását, a munkáltató által biztosított bölcsődei-óvodai díjak kifizetését, vagy a különböző továbbképzéseket is. Minderről testvérlapunk, a Magyar Nemzet közölt anyagot egy hónapja.

Hogy miért nem emelkedik a befizetők száma? Megnéztem az egyik egészségpénztár szabályzatát. Ebben az áll, hogy évi 150 ezer forint befizetés alatt 8 százalék a működési költség. (Tavalyelőtt 136 ezer forint volt az éves átlagbefizetés.) A levonás nagyon magas, annak ellenére, hogy a befizetett összeg 20 százaléka visszaigényelhető az államtól. Éppen 26 éve annak, hogy az akkori kormány bevezette az öngondoskodást elősegítő egészségügyi és nyugdíjpénztárak alapítását. Sajnos úgy tűnik, hogy ezek előnyeivel csak az aktív dolgozók töredéke él. Pedig az egészségmegőrzés vagy akár a nyugdíjba vonulók anyagi biztonságának a növelése klasszikusan összefonódó magán és nemzeti érdek.