Nem éri meg?

A minap beszélgettem egy agrár mérnökkel, aki lassan eladogatja a földjeit. Mint mondta, kiszámíthatatlan az időjárás, a csonthéjas gyümölcsei – meggy, cseresznye – az elmúlt öt évben a fagyok miatt nem hozott nyereséget. Felhagyott nagy területen a spárga termesztésével is, mivel egyre nehezebb bejutni a német piacra. Egykor a németek a spanyol, majd a magyar zöldséget vásárolták, majd amikor náluk érett a spárga akkor a saját termésüket vették. Most azonban a mediterrán éghajlat észak felé húzódása miatt egybe érik a spárga, így a magyar termék kiszorul a piacról. A gyerekei látva ezt a helyzetet nem kívánnak a családi gazdaságban dolgozni. Egy másik agrármérnök a minap magyarázta nekem, hogy a magyar mezőgazdaság már képtelen ellátni az országot gyümölccsel és zöldséggel, így importra szorulunk. Alacsony a termelékenység, gond van a piaci szemlélettel, az intenzív termeléssel, az új módszerek bevezetésével. A problémák azért nem élesek, mert az Európai Unió évente adott sok száz milliárd forintnyi földalapú, és egyéb agrártámogatásai a gondokat úgy ahogy tompítják. Találkoztam két szőlőtermesztővel is. Ők azt mondták, hogy nagyon jó az Európai Unió gazdáknak juttatott támogatása. De amikor az ősszel a felvásárlók alacsony árat ígérnek, és ők reklamálnak, akkor arra hivatkoznak a pincészetek, hogy ott vannak az uniós pénzek, így az alacsony ár mellett sem járnak rosszul a termesztők. Ezt a helyzetet súlyosbítja az aszály, amelynek következtében a gyümölcstermesztés jövője megkérdőjeleződik a Kiskunságban. Ha így haladunk, akkor Európa két folyama között keresztet vethetünk a gyümölcstermesztésre?