Vélem-én

2012.03.26. 20:55

Kényelem fél betegség

Lustaság fél egészség! – mondogatjuk a kötelességszegőnek, ha bocsánatos mulasztás kerül kontójára.

Popovics Zsuzsanna

A tavaszi kerti munka végzése nem éppen a lusták foglalatossága, mégis akad párhuzam, ha a száraz fű, avar, lecsipkedett vadhajtások további sorsa felől nézzük a dolgot. Mert mit csinál ezekkel a tágabb környezetére fittyet hányó ember? Vagy meggyújtja, és órákon át füstöl vele, vagy bezsákolja, és szidja a szelektív hulladékgyűjtést kitalálók felmenőit, amiért nem szállítják el nyomban.

Hulladékgazdálkodást tanult ismerősömet a világból ki lehetne kergetni ezzel a témával. Szerinte az emberek annyira elbutultak, hogy fogalmuk sincs, mennyi bioenergiát elpazarolnak, amikor tavasszal mindent „leta-karítanak” a kertjükből, majd az év folyamán trágyával, tápoldatokkal igyekszenek szebbé tenni gondozott növényeiket. Pedig nem kell feltalálni, eleink jó sokáig tudtak komposztálni.

Arról nem is beszélve, hogy az avarégetés során erősen mérgező anyagok szabadulhatnak fel. Ráadásul, ha rosszkor és rossz helyen végzik, akár egyetlen messze szálló szikra komoly tüzet okozhat. És itt jön a képbe a mindent felülíró kényelem. Mert ami elégett, azzal ugye nincs gond. Nem mintha egy két négyzetméternyi komposztálószigettel lenne, azon túl, hogy van némi helyigénye, és kevésbé látványos, mint egy fóliás tavacska, sziklakert vagy gyepszőnyeg. A komposzt ráadásul humusszá alakul, ami éltető erő a talajnak. Feltéve, hogy visszakerül bele, és a józan észt legyűrő kényelemigényünkkel, túllihegett „szépérzékünkkel” nem szakítjuk meg ezt a természetes körforgást.

Ezek is érdekelhetik