Valóban az vagy, amit kiteszel?

Mind tudjuk, hogy a valóság ennél sokkal kiábrándítóbb. Például nálunk a családban egy tökéletes nyaralási képért a Facebookra órákig kell pózolni, mire olyan születik, amit meg lehet mutatni az ismerőseinknek. Mindenki csak azt látja, hogy ez a család megint eljutott valahova. Esetleg odahívja a családját és mondja nekik, hogy „nézzétek, milyen boldogak együtt”. Van olyan, hogy én is órákat pózolok, vagy hatvanadjára kérem meg az egyik barátomat, hogy csináljon új képet, mire a tökéletes elkészül Instagramra. Ez a szomorú igazság.

Vannak pillanatképek, amik tényleg a valóságot mutatják meg. De ezek száma olyan kevés, mint józan a kocsmában. Mindenki a legjobb oldalát szeretné mutatni a közösségi oldalakon és ezért néha túlzásokba esünk. Erről szól a 21. század. A látszatról. És én is sokszor esek bele ebbe a hibába. Például gólyatábor előtt megkerestem a leendő osztálytársaimat Instán. Volt, akiről a képei alapján eldöntöttem, hogy biztos nem lesz kedves, de amikor megismertem, kiderült, hogy egy nagyon aranyos és kedves lány.

Pontosan ezért ne ítéljünk egy jól beállított vagy éppen egy előnytelen kép alapján! A látszat mögé kell nézni. Merjünk az emberek szemébe nézni és kommunikálni. Ez nehéz. Tudom, mert én is sokkal többet és jobban tudok Facebookon beszélni, mint élőben, de ezen változtatni kell. El kell dobni a folyamatos lájkok utáni érdeklődést, hiszen semmit nem jelentenek. Meztelenül születtünk és ugyanúgy távozunk. És sehol senkit nem fog érdekelni, hogy mennyi like van a karácsonyi képeinken.