Pánik Kecskeméten: Tilla új arca

- Hiányzott az életemből a film. Több, mint 10 éve jelentkeztem rendező szakra, de nem vettek fel. Körülbelül 4-5 éve kezdtem el forgatókönyveket írni, volt, amelyik csak félig lett kész, volt, amelyik nem sikerült olyan jól. Egyszer csak elkezdett érdekelni a pánikbetegség, mint jelenség, és ebből született az első olyan forgatókönyv, amit végigírtam és szerintem jól sikerült.

- Hogyan kerülték kapcsolatba a pánikbetegséggel?

- Láttam olyan embereket a környezetemben, akik ettől vagy valamilyen más lelki sérüléstől szenvednek. Feltűnt, hogy sokat foglalkozunk magunkkal. Mindent ötször átgondolunk, újra és újra és ez nem biztos, hogy jó. Egyre bonyolultabb lesz ettől az élet. Ráadásul személyes kötődésem is van, a családunkban volt egy pánikbeteg, úgyhogy testközelből is szereztem tapasztalatokat. A Pánik című film egyébként egy sokszereplős történet, és csak egy pánikbeteg, Gubík Ági, a főszereplő. A többiek között a szorongás volt az összetartó erő. Mindig is izgatott, hogy hogyan lehet egy olyan filmet csinálni, amelyben minden karakternek van valami baja.

- A szorongásról, a pánikról szól a film, ugyanakkor a műfaja vígjáték. Ez nem teszi hiteltelenné a betegségek ábrázolását?

- Ez egy nagyon érdekes párosítás, de nem teszi hiteltelenné, ugyanis maga a betegség nincs kifigurázva. Az egyik vetítést végignézte egy pszichiáter és pszichológus is, akik elismerték a munkámat és azt mondták, hogy hitelesen vannak ábrázolva a pánikrohamok. Én ezzel nem akartam viccelni, betegségről beszélünk, és aki ilyesmiben szenved, annak ez nagyon komoly dolog az életében. Ugyanakkor, ha ilyen felfokozott lelkiállapotú emberek találkoznak térben és időben, akkor abból nagyon szórakoztató szituációk kerekedhetnek. Nem tudnak egymással mit kezdeni. Tehát a helyzetek szórakoztatók, nem a betegség.

- A hiteles ábrázolás kedvéért milyen mélyen ástad bele magad a szakirodalomba?

- Ha együtt élsz valakivel a családodból, aki ebben a betegségben szenved, az a legjobb tanulmány. A pszichológia egy olyan terület, amelynek igen tekintélyes irodalma van. Ezekből vásároltam be, beszélgettem pszichiáterekkel is és volt egy orvos szakértőm is. Hozzá jártam be, az éjszakai ügyeletekre és folyamatosan konzultáltunk a filmről. A szorongásnak valamifajta tárházát szerettem volna megmutatni, a teljesség igénye nélkül, mert ahány ember, annyi fajta szorongás.





- Till Attilát már megismerhettük műsorvezetőként, most rendezőként, forgatókönyvíróként. Hogyan tovább?

- Ennyi. Marad ez a két fontos dolog az életemben: a tévé és a film. Nagyon mást már nem akarok csinálni. A tévézést nagyon szeretem, ’94 óta vagyok benne, a hobbim és a munkám is egyben, és ehhez csatlakozik még a film. Szeretnék még filmeket rendezni, csak hát minden film egy harc. Újra és újra a nulláról el kell kezdeni. Majd meglátjuk, hogy a Pánik mennyire lesz sikeres és akkor nem biztos, hogy a nulláról kell indulni.