2008.03.07. 17:55

Kiabálj, ha tombol a jókedved, kiabálj, ha valami fáj!

Sikeres emberek figyelem! Támad a kapunyitási pánik! Persze, nem valószínű, hogy mindenkit utolér, de mint mondják Jobb félni, mint megijedni. Aki bizonyos tünetegyütteseket már tapasztalt magán, annak javasoljuk rohanjon pánikszerűen a moziba. Till Attila első filmje, persze, kapuzárástól aggódóknak, szerelmeseknek és ufókeresőnek is szól, ezzel az igen találó címmel: Pánik. A film főszereplőjével Gubík Ágnessel beszélgettünk

szbz

– Tipikus lányregénybe illő történet a színészi pályára kerülésed?
– Dehogy! Nem volt olyan nagy, sorsszerű döntés és óriási elhivatottság bennem tizenévesen. Jött egy egyszerű késztetés, felvételiztem és felvettek. Így utólag, persze, boldog vagyok, hogy első nekifutásra bejutottam a pozsonyi főiskolára. Másodszor már nem próbáltam volna meg. Ma, persze, már nagyon örülök annak, hogy így alakult. Igazából nem számítottam rá, hogy ennyi kaland ér ezen a pályán.

– Külföldi filmekben rendszeresen játszol. Magyarországon azonban ez az első alakításod. Tilla talált rád?
– Különös, de éreztem, hogy hamarosan jön egy film, ami sok mindent megváltoztat. Itt Magyarországon nem láthatja a közönség azokat a főleg szlovák és cseh filmeket, melyekben szerepelek, holott az elmúlt 2-3 évben gyakran forgattam. De ez talán meghozza az áttörést.

– Ebben a filmben a pánikon van a hangsúly. És te egy kapunyitási pánikban szenvedő, szerelmes, de elhagyott lány vagy. Hogyan készültél Zsuzsi hiteles megformálására?
– A forgatókönyv átolvasása után Tilla rengeteget mesélt: magáról a betegségről, a pszichológiai vonulatokról. Beszélgettünk és próbáltunk. Tilla egyetlen jelenet esetében sem volt megalkuvó. És bár ilyenkor többnyire igyekezni kell, azt azért ő is nagyon akarta, hogy igazi színészi pillanatok szülessenek. Azokat pedig nem lehet ripsz-ropsz előugrasztani. A jó munkához, a jó alakításhoz idő kell.

– Gondolom sokat jelentett, hogy van filmes múltad, mert így csak a pánikoló Zsuzsi karakterének tökéletes megformálásával kellett foglalkoznod.
– Persze, érezhető, hogy van egy kis tapasztalatom a filmkészítés terén. Láthatóan nincs bennem annyi görcs, mint egy elsőfilmes szereplés során. Koncentráltabb és összeszedettebb tudtam lenni.

[caption id="" align="aligncenter" width="388"] Ági, aki a filmben Zsuzsi
[/caption]

– Te milyen módszert választasz arra, hogy kimássz egy-egy élet ásta gödörből?
– Színészként a stressz és a görcsök feloldása nem olyan bonyolult: a szerepeken át rengeteg indulatot, dühöt kiadhat magából az ember. A feszültségek oka sokszor abban keresendő, hogy a megrázkódtatás során felgyülemlett indulatainknak utat hagyunk-e, megéljük-e őket, vagy magunkba fojtjuk.

– Zsuzsi kapunyitási pánikban szenved. Ez pontosan mit is jelent?
– Ez a lány már minden maga elé kitűzött célját elérte. Sikeres a munkájában, van lakása, autója, pénze. El kellene kezdenie élni, ettől viszont láthatóan megretten. Nem tud magával mit kezdeni. Nincsenek újabb és újabb céljai, olyanok, melyek felé haladva kiteljesedhet ő maga és a boldogsága is.

– Melyik volt a forgatás legemlékezetesebb pillanata?
– Van egy jelenet, amiben a terapeuta arra kéri Zsuzsit, hogy próbáljon megszabadulni a gátlásoktól és nyisson a világ felé. Kezdeti lépésként próbáljon elmenni a klinika kapujáig és nézzen ki az utcára, a valóság színterére, ahol élt és ahol élnie kell a terápia után is. Mivel Zsuzsinak pánikrohamai voltak - ezért került a klinikára - kapott egy zacskót és amikor a pánik megint kezd úrrá lenni rajta, akkor a zacskóba lélegezve próbál megnyugodni. A zacskóba lélegezve - a ruhán lévő mikroport miatt - abszolút hallhatóvá vált a felgyorsult szívdobogásom. Ami a filmben hallatszik, az nem technikai trükk. Az egy nagyon jól megoldott, nem manipulált jelenet. És ettől nagyon hiteles és hatásos is, szerintem.

– Aki a Pánik után is találkozni szeretne Gubík Ágival, az moziba vagy színházba induljon? Te hol szeretnél leginkább visszamosolyogni a közönségre?
– A filmezés egy viszonylag új terület, én is még csak most kezdem megismerni/kiismerni magam. Nagyon szeretem a színházi világot is, de természetesen szeretnék újabb szerepeket kapni, mert vonz a filmezés izgalmas, mindig változó, újat hozó világa.

Zsuzsi, azaz Gubík Ágnes

A kapunyitási pánikban szenvedő fiatal PR igazgatót játszó színésznőnek ez az első magyarországi filmfőszerepe. 1999-ben végzett a pozsonyi Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ahol a Szentivánéji Álom előadásért elnyerték a rangos „Az év felfedezettjei” díjat.

A főiskola után a kassai Thália és a komáromi Jókai Színház társulatának tagja, majd négy évadot a szolnoki Szigligeti Színházban játszik. 2003-ban a Sirályban nyújtott alakításáért (Nyina) a legjobb női szereplő díját nyeri a Határontúli Színházi Fesztiválon. Jelenleg szabadúszó. A 39. Magyar Filmszemlén „Zsuzsi” megformálásáért Gubík Ágnes nyerte a legjobb női alakítás díját.

Filmek:

Pokoj v dusi (2008), Malé oslavy (2008), Keep smiling (2006), Posledná vecera (2000), Rojkovia (1998).

Színházi szerepei:

Annabella (J.Ford: Kár,hogy ká), Tünde (Vörösmarty: Csongor és Tünde), Egérke (Örkény:Macskajáték), Elmira (Moliere: Tartuffe), Nyina (Csehov:Sirály), Titánia (Shakespeare: Szentivánéji álom), Desdemona (Shakespeare: Othello), Chris (Brian Friel: Pogánytánc), Nyina (Lermontov: Álarcosbál), Sui Ta, Sen Te (B.Brecht: A szecsuáni jólélek), Mariedl (W.Schwaab: Elnöknők).