2010.03.16. 19:07
„Nem mered megtenni?”
Megosztotta a közönséget Sopsits Árpád A hetedik kör című filmje. A két kamaszfiú öngyilkosságáról szóló játékfilm hetekkel ezelőtt került a mozikba, és a viták azóta sem csillapodtak. Danyi Judittal – aki a főszereplő kamasz fiú édesanyját játsza filmben – többek között arról beszélgettünk, hogy miért gyötrelmesen nehéz megnézni A hetedik kört.
– Mi vezet a fiúk öngyilkosságához a filmben?
– Elsősorban a baráti társaság szerepét követi nyomon. Új fiú érkezik az osztályba, aki felforgatja a kamaszok világát. A család, a szülők felelősségéről nem sok szó esik, hiszen a film a gyerekek egymásra tett hatására koncentrál. A szülők szinte külső szemlélőként vannak jelen, csak utólag veszik észre, hogy nagy a baj.
– Voltak kétségei, amikor elvállalta az öngyilkos fiú anyjának szerepét?
– Abszolút nem. Ez is olyan feladat, amelynél teljesen külön kell választani a színészi feladatot és a magánéletet. Hét évvel ezelőtt, kisfiam születése után a Vágy a szilfák alatt című darabbal tértem vissza a színházba, Nagy Sándor rendezésében. Akkor nagyon sokan kérdezték, hogyan tudok estéről-estére eljátszani egy gyerekgyilkos anyát, miközben otthon vár a hathónapos kisbabám. Pedig ilyen szerepeknél a színész egyáltalán nem töprenghet azon, hogy milyen vonatkozásai lehetnek a szerepnek a saját életére. Ha ezt tennénk, akkor nem tudnánk végigcsinálni. Ez is egy feladat, amelyet a lehető legjobban, leghitelesebben kell megoldani.
– És a kész filmet nézve? Hogyan látja szülőként?
– Nagyon nehéz volt végignézni a filmet. Biztos, hogy nem ajánlanám 18 év alattiaknak, viszont nagyon is ajánlom 18 év fölöttieknek, akár szülők, akár fiatal felnőttek. Még akkor is, ha borzalmas szembesülni azzal, hogyan jut el két kamasz addig, hogy eldobja magától az életet. Nagyon tanulságos, egyszersmind embert próbáló élmény. Gondolatot és vitákat ébresztő film.[caption id="" align="aligncenter" width="334"]
Danyi Judit 18 év felettieknek ajánlja A hetedik kör
[/caption]
Ülünk a nézőtéren, és leperegnek előttünk a gyerekeink életéből azok a jelentek, amelyeknél mi, szülők, nem lehetünk jelen. Halljuk, amikor a barátok, osztálytársak azt kérdezik: „Na, mi van, nem mered...?” – és a mondat befejezése többféle lehet: elszívni, bevenni, megnézni, elmenni vele… Látjuk a gyerekeket, akik megfelelési vágyból vagy egyszerűen azért, mert nem akarnak gyávának látszani, megteszik: elszívják, beveszik, megnézik, elmennek vele. És nincsenek ott a szüleik, hogy megfogják a kezüket, megállítsák őket. Aki végignézi A hetedik kört, az soha nem fogja elfelejteni, hogy a szülőknek nagyon oda kell figyelni. Mert a hétköznapok rutinjában sokszor nehéz észrevenni, hol van a fordulópont. Pedig muszáj észrevenni. Mert a mulasztás jóvátehetetlen.
