Kultúra

2009.06.05. 19:37

Együtt ünneplik 65. szülinapjukat

Ők „A” kecskeméti színész házaspár. Hozzánk tartoznak, akár színpadon látjuk őket, akár a főtéren sétálva, vagy filmekben, reklámokban. „Néha el kell menni egy kicsit. Attól erősebb lesz a kötődés” – mondja Kiss Jenő.

Rákász Judit

– Erika Pécs mellől, Jenő Miskolcról származik. Hogyan lett végül Kecskemét az otthon?
Erika: – Reviczky Gábor csábított bennünket ide Kaposvárról. Azt mondta, szerződjünk ide, mert Kecskemét gyönyörű város. Akkor már házasok voltunk: a Miskolci Nemzeti Színházban ismerkedtünk meg, és Kaposvárra már együtt mentünk motorral. Kilenc évig voltunk az ottani társulat tagjai. Soha nem gondoltuk volna, hogy végül az Alföld közepén találjuk meg a nyugalmat. De nagyon megszerettük Kecskemétet. Mintha egy óvó, meleg fészekbe kerültünk volna.

Jenő: – De nem csak ezt nem gondoltuk ám! Én az ikrek jegyében születtem, az út, a változás éltet. Erika bika jegyű, neki a biztonság a legfontosabb. Két kiváló csillagjegy, feltéve, hogy nem kerülnek össze. De nekünk bevált! Ha újra lehetne kezdeni, Erikával szívesen elkezdeném még egyszer – mondja, majd jön a színpadról ismert hatásszünet, és a jellegzetes kissjenős hangsúly. – De csak azért, mert én olyan alkalmazkodó típus vagyok! Soha nem panaszkodtam Erikára! Pedig 1970 óta élünk együtt!

Erika: – De a piacon mégis azt mondod, hogy „A legszebbet tessék adni, mert haragos asszony a feleségem!” Én?! Haragos aszszony?!

Jenő: – Igen, mert mindig fegyelmezel. Erika mindig azt mondja nekem, hogy ne bámuljak, meg ne pletykáljak.

– Nagy szülinapi ünneplés lesz?
Jenő: – Nem hiszem, hogy forszírozni kellene. Ki szeret 65 éves lenni? Igaz, manapság egy 65 éves ember nem számít öregnek. Az öregség valahol 80-nál kezdődik. Egy színész egyébként sem öregedhet meg. Mindig meg kell őriznie magában a gyermeki lelket. Másként nem tud játszani.

Erika: – Sokan gratuláltak az elmúlt napokban. Olvasták a Petőfi Népében a hírt, és telefonáltak, megszólítottak az utcán. Nagyon jólesett. Érezzük, hogy szeretet vesz bennünket körül.

– A 29 kecskeméti évből Jenő sokat töltött távol, más színházak csapatában. Hogyan lehetett egyben tartani a családot azokban az időszakokban?
Erika: – Úgy, hogy én itthon tartottam a frontot. Hároméves volt a pici fiunk, amikor ideköltöztünk. Hozzászoktam az önállósághoz. Ha Jenő valahova indul, és kérdezem, mikor jön haza, akkor viccesen szoktam is mondani, hogy nem kell ám sietni.

Jenő: – Azt is megtapasztaltuk, hogy néha el kell egy kicsit menni. Attól erősebb lesz a kötődés. Általában akkor vagyunk igazán kecskeméti színészek, „a mi színészeink”, ha felbukkanunk egy filmben vagy fővárosi előadásban. De ez így természetes.

– Jenő mesél, közben Erika folyamatosan kiszolgálja. A családon belül mindig a hagyományos férfi-női szereposztás volt jellemző?
Erika: – Ebből a szempontból nem vagyok híve a női emancipációnak. Vannak női munkák, és az akkor jó, ha a nő végzi el.

– Soha nem volt teher?
Erika: – Nem mondom, hogy könnyű volt, de azt sem, hogy tehernek éreztem volna.
Jenő: – Van egy okos mondás, azt mindenképpen tessék leírni: Minden jó feleség első gyermeke a férje!

– Gyakran van szükség „anyai” segítségre?
Jenő: – Igen! Még azt is megkérdezem, ha vendéglőben vagyunk – Erikám, szeretem én azt az ételt? – de egyébként is mindig.

– És a szerepek gyakran jönnek haza Jenővel?
Erika:
– Folyamatosan! Jenő reggeltől estig színész.
Jenő: – Erikát nagyon szeretem szórakoztatni, csak az a baj, hogy már ismeri a repertoáromat. De a család még jókat nevet rajtam.

– Önállóestek vannak?
Jenő: – Meg önállóreggelek, önállódélelőttök és délutánok. Főleg, ha itt az egész család. A három unokánk, a nagy lányunk és a fiunk, aki ugyan újságíró lett, de azért a színháztól nem szabadult meg: a felesége, Magyar Tímea a Soproni Petőfi Színház társulatának tagja. Az Ármány és szerelem Lujzájaként kezdte a pályáját, s túl van már Júlián és Ophelián. Nagyon tehetséges fiatal színésznő.

– Milyennek ígérkezik a következő évad?
Erika:
– Sok darabban játszunk! Jenő játszik a Játék a kastélyban című darabban, az Amadeusban, a Szentivánéji álomban és a Nem ér a nevem című Michael Cooney-darabban is. Én folytatom az Eszter hagyatékát, játszom a Pillantás a hídról című darabban, lesz egy nagyon hálás banyaszerepem az Indul a bakterházban és a Lili bárónőben is, ahol egy mókás öreg hölgyet alakítok. Abban a szerencsés helyzetben voltunk mindig, hogy soha nem kellett szerepet kérnünk. Sok jó szerepet kaptunk – ajándék volt mindegyik, amit meg kell köszönni.[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Huszonkilenc éve Kecskeméten, 39 éve együtt!
[/caption]

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!