Új háziorvos rendel Fülöpszálláson

– Mi vezérelte Fülöpszállásra?
– Az élet írja a legjobb sztorikat. Családommal együtt Kecskeméten élek, és kerestem a lehetőséget, hogy közelebb kerüljek az otthonomhoz. Húztam egy 25 km sugarú kört a város körül, felmértem a lehetőségeket. Törtel község és Nagykőrös város jött számításba, tárgyaltam is a két önkormányzattal. Egyik nap telefont kaptam Gubacsi Gyula fülöpszállási polgármestertől, aki figyelmembe ajánlotta a települését, ha már új praxishelyet keresek. Olyan kedvesen invitált, hogy nem tudtam nemet mondani. Körülnéztem Fülöpszálláson, az elődöm és a polgármester megmutatta az egész falut, még a református templomot is kinyittatták a kedvemért. A rendelőt is megnéztem, és kiderült, hogy itt egy jól karban tartott, gondozott orvosi körzetről van szó, kiváló asszisztenciával. Ilyen fogadtatásban másutt még nem volt részem. Rövidre is zártam a korábbi tárgyalásokat, és most itt vagyok!

– Nem bánta meg?
– Mindenki ezt kérdezi, de nem. Az első nap nagyon nehéz volt: át kellett állni a számítógéppel, közben a váróban torlódtak a betegek. A nap végén mondtam a polgármesternek, hogy holnap nem jövök. Arcára fagyott a mosoly, de aztán látta rajtam, hogy csak viccelek. A harmadik nap már én újságoltam, hogy engem innen már csak bottal tudnak elzavarni.

– Hol gyógyított ezt megelőzően?  
– A Szolnok megyei Jászboldogházán praktizáltam 2009 óta. Később a szomszédos Tápiógyörgyén is helyettesítettem egy gyesen lévő kolléganőt. Ő szeretett volna újra dolgozni, így kapóra jött, hogy neki adhatom át a körzetemet. Most még váltásban dolgozunk, de jövő ősztől teljesen átveszi a korábbi praxisomat. Megnyugtató számomra, hogy a jászboldogháziakat sem hagytam cserben. Feleségem gyógyszerész, korábban én is a gyógyszeriparban dolgoztam.

– Van kedves emléke az előző szolgálati helyéről?
– Sok van, de talán a legelső jászboldogházi élményem a legmaradandóbb. Még újságcikk is született róla, a Szolnok megyei Néplapban. Az történt, hogy éppen csak elkezdtem a háziorvoslást a faluban, amikor rosszul lett egy idős néni, akit eszméletlenül találtam. Mentőt hívtam, de rohamkocsi éppen nem állt rendelkezésre. A mentésirányítás végül helikoptert küldött a betegért. Az egész falu felsorakozott, nézte a csodát, hogy Jászboldogházán helikopterrel mentik az emberéletet. Híre is ment, micsoda orvosuk van! A majd’ nyolcvanéves néni szerencsésen felépült, és még évekig jó egészségben élt.

– Hogy fogadták a fülöpszállásiak?
– Bizalommal, ami talán a legfontosabb. A legtöbb beteg elmeséli a kortörténetét, úgy mond „képbe hoz”, és őszintén elbeszélget velem. A váróban, a faluban viszont terjednek a pletykák, ahogy ilyenkor lenni szokott. Híre ment például, hogy egy hónapig egy fiatal doktor fog helyettesíteni, majd novembertől jön egy jó ötvenes. A múlt héten jött is egy néni, és megkérdezte, hogy akkor én most melyik vagyok? Mondtam neki, hogy a kettő egy és ugyanaz, én vagyok a fiatal ötvenes, aki gyógyít és tervei szerint véglegesen marad.