Virtuális körséta Soltvadkertről Londonba

Csiszár Katalin angol-matematika szakos tanárként végzett az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán. A diploma megszerzése után Soltvadkerten kapott álláslehetőséget, ahol 23 éve tanít.
– Szegeden végeztem a JATE Ságvári Endre gyakorló gimnáziumában. Matematika-angol szakon folytathattam volna a tanulmányaimat Szegeden a bölcsészkaron, de kishitű voltam. Inkább kerestem egy főiskolát, és Egerre esett a választásom. Kiváló szakvezetőim és mentoraim voltak, ott érett meg bennem a döntés: tanítani akarok. Végzés után Soltvadkerten kínálták a legjobb állásajánlatot, elfogadtam és azóta itt tanítok az általános iskolában. Az elmúlt évek során egy külkereskedelmi közgazdász-, majd négy éve a Szegedi Tudományegyetemen mester diplomát szereztem angol szakon, így középiskolában is taníthatnék. 

– Soltvadkert zárt közösség, nem éreztették Önnel, hogy beköltöző?
– Elfogadni elfogadtak a városban, a befogadás az más kérdés. De én azt szoktam mondani, hogy nem baj, én szegedi lány vagyok. Én nem érzem magam rosszul. A baráti köröm itt és a környéken alakult ki. A szülőkkel kollégákkal, sőt az egykor nálam végzett diákokkal is jó kapcsolatot ápolok.

– Ön matematika-angol szakos tanárként egyszerre reál és humán gondolkodás módot képvisel. Hogy lehet e kettőt összeegyeztetni?
– Nagyon nehéz összekötni. Az angol nyelvtan nagyon logikus, talán a logika köti össze a két tárgyat nálam. Két teljesen más személyiséget követel meg a tanítás során. Az angol egy nagyon rugalmas és nyitott embert feltételez. A matematikában ott a feladat, s annak egy megoldása van, ez egy objektív tantárgy. Az angolt jobban kedvelem, mert a személyiségemhez ez áll közelebb. Az angol óráimon bevezetett módszereket, játékokat próbálom a matematika tanítása során is használni, de mégsincs akkora mozgástér mint a nyelvoktatás terén. A nyelvórákon az ember nagyon kreatív lehet.

– Mondana egy-két példát?
– Filmet készítettünk az angol nyelv felhasználásával. De csináltunk már egyiptomi divatbemutatót a gyerekekkel és a ruhadarab elnevezését így tanulták meg a diákok. A hetedikesekkel egy hónap alatt virtuálisan bejártuk Londont. A legvégén ők állítottak össze egy háromnapos programot Anglia fővárosáról. Egy olyan komplett csomagot készítettek, amely tartalmazta a repülőjegy árát Budapestről, a szálloda foglalásig, a múzeumi belépőkig bezárólag. A gyerekek nagyon élvezték.

– Nagyon sokan azért nem kapnak diplomát, mert nem szereznek nyelvvizsgát. Hol hibázzák el a főiskolások és az egyetemisták?
– Szerintem az általános iskolában. Sokan úgy vannak a nyelvtanulással, hogy nem fontos. Szerintem mindenkinek szüksége van legalább az angol ismeretére a szakmunkástól az mérnökig bezárólag. Az angol nyelv ma olyan, amilyen a középkorban a latin vagy a XIX. században a francia volt. Kikerülhetetlen. Mi az iskolában képesség szerint tanítjuk a gyerekeket. Aki nagyon jó, azt heti öt, a kevésbé érdeklődőket heti három órában oktatjuk. Azok a tanulóink, akik az 5 órás képzésen vesznek részt, azok többsége a középszintű érettségit nyolcadikban négyes-ötösre képes teljesíteni. Ez azt jelenti, hogy egyéves intenzív nyelvtanulással – a középiskolában – 16 éves korban a diákjaink nagy része képes lenne letenni a középfokú nyelvvizsgát.

– Milyen élményekre emlékszik vissza a pályafutása során?
– Nagyon sok tanítványomból vált olyan ember, aki a foglalkozása következtében használja az angolt. Volt olyan tanítványom, aki a nyolcadik végén levelet írt és megköszönte az angol órákat. Olyan is volt, aki verset küldött nekem, amelyben az óráimról írt. Négy éve az egyik ballagó osztály egy műsoron egy rap dalt adtak elő. Egy külön rész szerepelt ebben rólam és az óráimról. Az ilyen élmények hajtják az embert a kihívások felé.

– Utaznak külföldre?
– Három évente szervezünk autóbuszos kirándulást Nagy Britanniába. A gyerekeket kinti családoknál helyezzük el. Az úton más városokat is megnézünk – Brugge, Brüsszel – hazafelé Párizsban is megállunk. Skóciába is vittünk már gyerekeket.

– Egy ilyen utazás nem olcsó.
– Nem bizony. Jó lenne, ha azok a gyerekek is kijuthatnának, akik családja erre nem tud áldozni. Ezért is pályázunk egy Erasmus+ program keretében arra, hogy kedvező elbírálás során Izlandra, Svédországba, Lengyelországba vagy Romániába utazhassanak a gyerekeink. Minden országban egy ottani iskolával már felvettük a kapcsolatot és közösen pályáztunk. A svédek javasolták, hogy a xenofóbia az idegengyűlölet ellenesség lenne a fő téma a találkozón. Ha szerencsénk lesz, akkor olyan tanulókat is tudunk utaztatni, akik ilyen helyre soha sem tudnának kijutni.

– Ön a pályázatfelelős?
– Ami az idegen nyelvű projekteket illeti valóban én vagyok. Most jár le egy két éves Erasmus+ projektünk, két hét múlva Svédországba utazunk – hárman – egy iskolába. Ott megnézzük, hogy milyen tapasztalatokat tudunk beépíteni a mi oktatási rendszerünkbe. Az iskola vezetés nagyon innovatív azért is pályáztunk egy nagy programra, melynek a keretében 25 munkatársunk volt külföldön tanulmányi úton. Svédországban, Németországban, Angliában és Skóciában jártak az iskolánk tanárai és az oktatást támogató dolgozók. Két újabb pályázatot adtunk be, és tizenegy kollégánk utazna Írországba szintén szakmai projekt keretében.