2011.04.08. 14:43
A határ kettős vonzásában
– Bárhol, bármikor, bárki jöhet – mondja a zöldhatár forgalmáról a Lehoczki Gábor főtörzsőrmester, Bácsalmáson szolgáló főhatárrendész, az Év rendőre díj jelöltje.
– Irodában nem tudom elképzelni magam. Bőven elég a felszerelés és az eligazítás idejére az épületben maradni – mondja a jövőképét firtató kérdésre válaszolva Lehoczki Gábor. Majd így folytatja: amíg bírom, csinálom ezt a munkát, nyugdíjas koromig, ami még lehet 20, de akár 30 év is. Nincs gyakorlati jelentősége, hogy határrendész vagy főhatárrendész az ember. Legfeljebb annyi, ha járőrözésben nagyon elrontunk valamit, akkor dupla büntetést kapok. Hála Istennek, erre még nem volt példa, ekkorát nem bírtam hibázni.
– Kiskőrösi gimnazistaként már vonzott a határőrség, de nem vettek fel a rendőrtiszti főiskolára. Ma azt mondom, szerencsére. Utána a tiszthelyettesire mentem és megtanulhattam, milyen a munka az utcán, illetve a zöldhatáron. Később az idősebbek segítettek, hagyták megtanulni, kitapasztalni a szakmát. Határvadászként pedig nagyon mozgalmas volt az életünk. Aztán Katymáron találtam meg a páromat, és nem volt nehéz elhagyni a halasi albérletet, szerencsére gyorsan átvettek Bácsalmásra. Először a hivatás, utána szerelem vonzott a határ közelébe.
– Hogy mi a szép a jelenlegi munkámban? Valóban kevésbé változatos, mint a korábbi, de annál nincs nagyobb siker, mint egy határsértő csoportot elfogni, esetleg az embercsempésszel együtt. Talán egy nagyobb szállítmány cigaretta lefülelése mérhető hozzá. Amikor egy vezetőt sikerül elfogni, akkor van egy kis szünet, de két hónap múlva újra működik az üzlet.
Persze az elfogás csapatmunka, egy-egy szolgálati csoport eredményeit érdemes nézni. A napokban például 14 személyt fogtunk meg, emlékeim szerint eddig 5 embercsempész lebuktatásában volt részem. Bárhol, bármikor, bárki jöhet. Jó időben kell jó helyen lenni, vagy ahogy az idősebb kollégák mondják, kellenek az évek meg a rutin. Nem nyugszom, míg el nem kapom a határsértőt, nem restellek térdig érő sárban, szakadó esőben dolgozni. Szeretek a saját elhatározásom szerint dolgozni, és ebben elöljáróim is támogatnak.[caption id="" align="aligncenter" width="334"]
Lehoczki Gábor, az Év rendőre díj jelöltje
[/caption]
Nem titkolja, a csempészútvonalak ismerete akár csábító erővel is hathat. – Amikor felszerel az ember, döntenie kellett, hogy melyik oldalra áll. Aztán mindenki maradjon a kaptafánál. A határőr őrizze a határt. Én határőrnek szereltem fel, hívtak katonának és rendőrnek is, de nem az számít, hogy mi szerepel a szolgálati igazolványban.
Szabadidejét a családnak és a méhészkedésnek szenteli, utóbbit 15-ről 40 családosra kívánja fejleszteni. Az aktív labdarúgást befejezte, talán majd a fiúk folytatják a zöld gyepen.
Névjegy
Lehoczki Gábor főtörzsőrmester (29) pályáját 2002 júliusában kezdte hivatásos határőrként Kiskunhalason, a Bácska határvadász század járőreként. Négy évvel később került Bácsalmásra, majd a határőrség és a rendőrség integrációját követően nevezték ki jelenlegi beosztásába, a bácsalmási kirendeltség főhatérrendészévé. Párjával két fiút – 3 és 1 évesek – nevelnek. Hobbija a méhészkedés, és szívesen horgászna, ha jutna rá idő.
Lehoczki Gábor, az Év rendőre díj jelöltje -->
