Tojásfestő népszokások napjainkban

A legrégebbi tojásdíszítő technika a viaszolás amit, ha a mai technikákra gondolunk, a batikoláshoz lehet hasonlítani. „Első lépésként felmelegítjük a viaszt. Ezt a díszítés közben is folyamatosan melegen kell tartani, mert csak így tudjuk felvinni a tojás felületére” – magyarázza Gombosi Beatrix a Szentendrei Szabadtéri Múzeum néprajzkutatója.

„Fogjuk az írókát, és ezzel visszük fel a motívumokat a tojás felületére. Ha ezzel kész vagyunk, belemártjuk a kívánt festékbe. Száradás után pedig gyertya lángja felett leolvasztjuk a viaszt róla” – teszi hozzá a szakember.
A piros vagy a hímes tojás fogalmát már az ősi Babilonban is ismerték. Eredete Jézus keresztre feszítéséhez, majd feltámadásához vezethető vissza.

Jöttek az asszonyok a piacról. Kosaruk tojással volt megrakva. Útközben meglátták a keresztre feszített Jézust, fején töviskoronával. Az asszonyok földre borultak előtte, kosarukat a földre rakták. Jézus vére pedig ráfolyott a tojásra. Innen ered a piros tojás története.

„Igen ám, de a régi hagyományok szerint piros tojás alatt nem pontosan a ténylegesen pirosra festett tojást kell érteni” – mondja Beatrix. „Növényi festékekkel festették a Húsvét legfontosabb kellékét. Vöröshagyma illetve lilahagyma héját kifőzzük. Sóval, ecettel fűszerezzük. És ebbe mártjuk bele a tojásokat. Az így elkészített daraboknak, vöröses, türkizkékes színe lesz” – mutatja a szakember.

A „piros„ tojás tehát, legyen az kék, sárga vagy zöld, egy szimbólum. Ha a népszokásokat követjük, akkor a fent említett viaszolással készített tojásokat is ily módon fessük meg. Így nemcsak őseink hagyományaihoz maradunk hűek, hanem a régi korok szokásait is ébren tartjuk.