2023.01.20. 11:13
A bunyevác farsangon hajdanán napokig tartott a préló
Egykor minden január végén vidám prélót rendeztek Katymáron. Amatőr színjátszó csoportok léptek fel. A farsang farkán, vasárnap a bál hétfő reggelig tartott. Kedden kolbászt, tojást, hurkát sütöttek a lányok a fiúkkal. Kedden báloztak még egyet, és ezzel ért véget a farsang, emlékezett vissza Budai Istvánné. A 77 éves katymári bunyevác származású hölgy lányával és unokájával a bunyevác farsangi hagyományokat elevenítette fel hírportálunk részére.
A képen balról: a három generáció: Jenovai Mirjana, Budai Istvánné és Jenovai Imréné
Fotó: Márton Anna
– Januárban ilyenkor otthon mindenki tartotta a farsangot. Vidékről jöttek vendégek és prélóztak. Hozzánk is jöttek, akkor sütöttünk, főztünk. A banyába – a kemencébe – betettük a krumplipecsenyét, krumpliracsát és beszélgettünk, mert télen nem volt munka. Reggel beraktuk a krumplit a banyába, akkor meleg volt a konyha meg a szoba is, délre megsült, ez volt az ebéd. Fánkot sütöttek, sós perecet és hájast. Akkor már volt háj, lehetett hájast sütni – emlékezett vissza a gyerekkori élményeire Budai Istvánné, a 77 éves katymári hölgy. Hozzátette, hogy a fiatalkorában bálba jártak. Ott voltak reggelig, náluk kicsit másképp volt, de a szülei idejében még kitombolták magukat a bunyevácok. Ma már nem sok hagyományt tartanak.
Svélában jártak bálba a bunyevác lányok, fehér inggel és mellénnyel. A bunyevác színek domináltak a kék, a rózsaszín, zöld, a bordó.
– A mostani prélók korábban úgy kezdődtek, hogy a családok az ismerősök, rokonok összejöttek és kukoricát morzsoltak, a nők beszélgettek, kötöttek, a férfiak kártyáztak vagy amit éppen akartak.
Volt ahol zenéltek, és így alakult ki a mostani bál. Akkor a rokonok jártak egymáshoz prélózni, vendégségbe. Mikor iskolába jártunk kis műsorokat adtunk elő ilyenkor januárban szombaton és vasárnap. Nagyon sok hozzátartozó volt, ezért többször is elő kellett adni, hogy mindenki meg tudja nézni. Akkor három nyelven: német, magyar és bunyevác nyelven voltak az előadások. Volt ének, tánc – emlékezett vissza Jenovai Imréné, az édesanya.
Jenovai Mirjana, a lánya szerint nekik már csak a bálok, a prélók maradtak.
– Némelyik bálon van nyitóelőadás, akkor van valamilyen hagyományos tánc amit gyerekek vagy felnőttek adnak elő. Néha az óvodásoktól a nyugdíjasokig, a nyugdíjas klubokig mindenki részt vesz. Talán ez az egyetlen ami megmaradt – emelte ki a fiatal lány.
Fotós: Márton Anna
A hölgyek elmondása szerint mára már kevesen maradtak a helyi bunyevác egyesületnél, amelynek korábban ők is tevékeny tagjai voltak. Mirjana is nagyon büszke bunyevác származására és természetesen szeretné megtartani a hagyományokat. Fontosnak érzi, hogy az embernek legyen gyökerei.
– Sajnos, nálunk még nincs hivatalosan elismerve a bunyevác nyelv. Gyerekkoromban mindenki három nyelvet ismert. A helyiek beszéltek németül, bunyevácul és magyarul. Az én apukám németül jobban tudott mint magyarul – mondta Budai Istvánné, a nagymama.
A családon belül már csak az idősebbek beszélgetnek bunyevácul. De amikor nyomatékosítani szeretnének valamit, akkor a fiatalok is bunyevácra váltanak.
Beszélgetés közben előkerült egy jellegzetes bunyevác étel a krumplis uzlivánca, kellemes sós ropogós, aki szereti akár tejföllel is fogyaszthatja. A kedves bunyevác hölgyek társaságát rendkívül élveztem. Öröm volt látni a bunyevác ruhába öltözött édesanyát és leányát Mirjánat, akik készséggel bemutatták a hagyományos bunyevác öltözéküket.
A nagymamától megtudtuk, hogy még az édesanyja hímezte a blúzokat, amihez ő megvarrta a mellényeket.
