Negyven éve alkotnak együtt a Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesület tagjai

– Negyven év elég hosszú idő ahhoz, hogy már történelme legyen az egyesületnek. Felelevenítené a kezdeteket?
– A Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesület jogelődje, a Bács-Kiskun megyei Népművészeti Egyesület 1982-ben alakult meg, dr. Bánszky Pál művészettörténésznek köszönhetően, aki a megalakulástól 2007-ig, 25 éven át vezette is. A kezdetektől felkarolta azokat az alkotókat, akik a néphagyományon alapuló népi iparművészettel foglalkoztak. Egyesületünk tagjai a nyári alkotótáborokban formálódtak közösséggé. Jelenleg a megye teljes területéről 210 tagunk van, akik között fazekasok, szövők, hímzők, kosárfonók, nemezesek, bútorfestők, csipkeverők, fafaragók, kékfestők, játékkészítők, mézeskalácsosok, késes, tojásfestő, kovács, viseletkészítő, bőrművesek egyaránt megtalálhatók.

– Az évek alatt több vezetője is volt az egyesületnek. Önt – ebben az évben – immár másodszor választották meg. Örömmel vállalta a felkérést?
– Először 2012-17 között vezettem az egyesületet, majd idén újra az a megtiszteltetés ért, hogy vezetőjének választottak. Elődömnek, Szabó Károlynak nagy szerepe volt abban, hogy a nagykőrösi alkotóházunk bővülhetett az elmúlt időszakban. 

Természetesen más korosztálynak is örülünk, szerencsére nem panaszkodhatunk a nyitott rendezvényeinken sok az érdeklődő. Például a táborokban, workshopokon, de a fiatalok kapcsán mindenképpen kiemelném a Mester és Inasa programunkat, ahol népművészek műhelyeiben sajátíthatta el néhány diák az igazi mesterfogásokat.

– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
– Szeretném, ha minél több településre eljutnánk, iskolákban, művelődési házakban tarthatnánk bemutatókat, foglalkozásokat, hogy széles körben népszerűsíthessük az általunk képviselt népművészeti ágakat. Ahol pedig saját tagunk él és műhelye van, ott helyben tartanánk programokat. Ilyen például Tiszaalpáron a kosárfonó, Hartán a bútorfestő- vagy Kalocsán a fazekasműhely. 

– Az egyesület az egész megyét lefedi?
– Igen, nagyon sok településről vannak tagjaink, sőt ahogyan a nevünk is mutatja, az egész Duna-Tisza közét képviseljük, így környező megyékből is több alkotó a tagunk. Két országos hatókörű csoport csatlakozott egyesületünkhöz, a Játék Céh és a Nemezművészeti Alkotóközösség.

– Ön melyik művészeti ágat képviseli?
– Szövő vagyok, a 80-as években ragadott magával még középiskolásként, a Szórakaténuszban ismerkedtem meg a technikával. Az élet úgy hozta, hogy közösség- és művelődésszervező lettem, de a szövés végig kíséri az életemet, még ha csak hobbi szinten is. Elsősorban az alkotótáborokban jut időm alkotni, és gyerektáborokat tartok. Kedvenceim a gyapjúszőnyegek, ezen belül is a székely festékesek. Elkötelezettségemet és szenvedélyemet mutatja, hogy munkásságomat egykoron a Népművészet Ifjú Mestere díjjal ismerte el a szakma.

– Az egyesületben sok az országos elismertségű alkotó?
– Igen, tagjaink közül 36-an rendelkeznek Népi Iparművész kitüntetéssel, öten Népművészet Ifjú Mestere, és 16-an a legrangosabb, Népművészet Mestere kitüntetéssel. Ketten pedig Kossuth-díjat is kiérdemelték. Ezen címek birtokosai életútjukkal, alkotói tevékenységükkel bizonyítják a népművészet fontosságát, továbbélését. 

– A 40 évet egy nagyszabású tárlattal ünnepelték meg az ősszel Kecskeméten, a Népi Iparművészeti Gyűjteményben, karöltve a 70 éves Díszítő Szakkörrel. Ők is tagok?
– Igen, a szakkör több hímzőmestere is tagunk. Nagyon örültünk, hogy közös tárlaton mutathattuk be múltunkat, jelenünket a nagyszámú közönség előtt.