Czeizel Balázs fotóiból nyílt kiállítás Kecskeméten

A Terra Nullius (senki földje) című kiállítás fotográfiáinak nagy részén Czeizel Balázs ismeretségi körébe tartozó meghatározó kulturális személyekről készült portrék láthatók. A maszk jelző a halotti maszk műfajra utal, mivel azonban élő emberekről készültek, így kapta az Élő maszk címet.

A kiállításra a következő napokban látogatók a falon elolvashatják a kurátori ajánlót, mely alapján közelebbről is megismerhetik a híres magyar fotográfus életpályáját.
 

Ebből idézünk néhány gondolatot. Czeizel Balázs fényképezési attitűdjében állandó elem a fénnyel való kísérletezés, amely már több mint harminc éve végigkíséri életpályáját. Ritka jelenség a fotóművészetben, hogy valaki annyira szerencsés legyen, miszerint már főiskolás korában rátaláljon arra a formanyelvre, mely meghatározza majd a fényképezéshez való viszonyát. Czeizelt tanulmányai során találkozása Maurer Dórával a fotogram képkészítési technika felé sodorta, mely azóta is végigkíséri művészeti alkotásait. 

Az 1980-as évek végétől már a valóságtól elrugaszkodott képi világában a valóságról szóló képi tartalommal jelentkezett. Kemofotogramjain – csupán a fény, a fényérzékeny anyag és a vegyszer összhatásaként – létrejövő önarcképei idővel digitális fotogramokká váltak.
 

Czeizel Balázs fotográfiai alkimistaként már fiatalon rátalált a fénnyel történő képkészítés lényegére, melyet a későbbiek során már csupán technikailag kellett frissíteni. 

Magyarországon az elsők között használta a digitális eszközöket az 1990-es évek közepétől arra, hogy egy sokkal konkrétabb, sterilebb képi világot hozzon létre, akkor már digitális fotogramjain keresztül. Figyelme különféle teremtmények, majd újból önmaga felé fordult, a „szelfi” műfaját kapcsolta össze a kameranélküliséggel. A későbbiekben pedig az önmaga által összeállított „digitálisfotogram-készítő kézikészülékkel” pásztázta általa megbecsült kortársainak az arcát. 
 

Az Élőmaszk sorozat számára fontos szereplőit ugyanakkor felcserélhetjük bárkivel, hiszen jelen esetben nem személyiségábrázolásról van szó a portrék által; ezek a műalkotások sokkal inkább szólnak a fotográfia médiumáról, mintsem az ábrázoltaknak, a képek alanyainak jellemzéséről. Maszkok egy digitális és egyben valóságos térben, melyek a fényképkészítés egyik legelső eljárásával összefüggésben adnak egyszerre archaikus és kortárs választ a fotográfia leglényegesebb kérdéseire.