A fény a főszereplője Harsányi Zsuzsanna minden képének

A megnyitón rendhagyó módon nem köszöntők hangzottak el, hanem az alkotóval Szabó Sándor beszélgetett, miközben tárogató muzsikájával hangulatosabbá tette az eseményt. 
 

A beszélgetések során Harsányi Zsuzsanna életének egy-egy szelete tárult a közönség elé. Elsőként gyermekkori élményeit osztotta meg.
 

– Édesanyám mesélte, hogy már óvodásként kezembe vettem a színes ceruzákat. Különösen királykisasszonyokat rajzoltam, s ez végig kísérte az életemet. 

Nagyobb iskolásként és felnőttként is, amikor feszült voltam, mindig királykisasszonyokat alkottam, igaz már más-más technikával – árulta el. 
 

A művészi pályára tudatosan készült.
 

– Felső tagozatosként kezdtem el járni Szappanos István szakkörébe, mely óriási hatással voltam rám. Pályaválasztáskor két iskolát jelöltem meg, a Katona József Gimnáziumot matematika szakon, illetve Szegeden a Tömörkény István Gimnáziumot művészeti szakon. Akkoriban nem volt még telefon, internet, csak a levelezés és a személyes találkozás létezett. A Katonába felvettek, a Tömörkényből viszont hiába vártam a választ. Ezért édesanyám elutazott Szegedre, hogy érdeklődjön az iskolában. Míg ő ott volt, megérkezett az elutasító levél. Ugyanakkor őt fogadta az igazgató, aki mondta, hogy sikeres a jelentkezésem, majd bement a titkárnő, és közölte, hogy téves, kiradírozták a pontszámot, és elutasítottak. Azt mondták fellebbezhettünk. Megtettük, és végül mégis felvettek. Így művészi szakon érettségiztem. A felsőfokú tanulmányaimat is ezen a vonalon folytattam – elevenítette fel az eseményeket.

Harsányi Zsuzsannának 1999 óta mintegy 150 önálló tárlata volt, és számos csoportos kiállításon vett részt. Mindezek mellett alkotótáborok sokaságában bontakoztatta tovább tehetségét. Az évek alatt több technikát is kipróbált, de végül a pasztellben találta meg önmagát. 

Az első időszakban nem volt saját műterme, így gyakran a szabadban alkotott. A plein air lényege, hogy a műtermi megvilágítás helyett a természetes szórt fénnyel dolgozik az alkotó.
– A plein airhez tökéletes a pasztell, mert szabadban gyorsan kell dolgozni, a változó fényviszonyok miatt. A pasztell ezt tudja követni. A képeimnek mindig a fények a főszereplői. A fény képes a legegyszerűbb témát is varázslatosan visszaadni. A fény lelket ad mindennek – jegyezte meg az alkotóművész. 

Kedvenc témái közé tartozik a víz, az állandó mozgása, változása miatt kihívásként tekint rá. 

Folyik, átlátszó és tükröződik, melyek mind-mind gyönyörűen megjeleníthetők az alkotásokon. 

A másik kedvencei a portrék, melyek kapcsán elmondta, akkor jók, ha lelkük van. Kapott fénykép alapján nem szeret dolgozni. Ugyanakkor, ha műtermébe vagy az udvarába modellt hív, akkor a megfelelő környezet berendezése után ő maga akár száz képet is készít róla. Ezt követően ezen képek alapján alkot. Nem konkrétan egy fényképről, lehet, hogy az egyikről a mosolyt, a másikról a kar mozdulatát, a harmadikról a tekintetét festi meg.

Nem szereti a beállított modellképeket, arra kéri a modelljeit, mozogjanak természetesen. A további műhelytitkok kapcsán felfedte, mindig színes papírra dolgozik, leginkább meleg színekre, és mintegy kétszázféle pasztellkrétája van. Hozzátette, ő maga szívesen továbbadja a tudását, szívesen tanít is. Úgy érzi, kötelessége, hogy megossza másokkal tapasztalatát, sok évnyi tudását. 
Végül Szabó Sándor a társadalmi megbízatásaira kérdezett rá. Korábban galériát működtetett, a Művész Kávézóban évekig szervezett kiállításokat, a Kunsági Női Borrend tagja volt. Jelenleg vezető szerepet tölt be a Kecskeméti Szent László Lions Club életében, melynek 22 éve tagja, emellett tanít, Kecskeméten és Budapesten.