Csombor Teréz: a közönség az én nagy családom

– Hogyan fogadta a jelölést?

– Néhány évvel korábban már voltam jelölt, de akkor nem kerültem be az esélyesek közé. Nagyon meglepődtem idén az újabb jelölésen, azon meg még inkább, hogy ilyen illusztris, nagy tehetségű jelöltek között meg is kaptam a díjat. Az átadás helyszíne csodálatos volt, elit, komoly, de mégis barátságos környezetben zajlott a gála, én pedig elsírtam magam, amikor kimondták a nevem és felhívtak a színpadra. Készültem pár mondattal arra az esetre, ha véletlenül nyernék, de az ominózus pillanatban annyira elérzékenyültem, hogy csak annyit tudtam mondani: „Az előbb még jegesmedve voltam…” Hiszen aznap délután épp játszottam a Jegesmedve szerelmese című darabban, és kis átváltozás után onnan érkeztem a díjátadóra.

– Mit jelent az ön számára ez az elismerés?

– Csodálatos érzés, megfordult velem a világ. Több kitüntetést is kaptam már, de talán eddig ennek örülök a legjobban. Olyan, mintha összegezte volna az egész eddigi munkásságomat. Eddig sosem csináltam nagyobb visszatekintést, de nemrég az otthon álló üres, fehér polcomra kitettem egy emlékezetes fényképet, aztán egy díjat, aztán kettőt...és addig-addig pakolgattam, hogy végül már nem is fért el minden. Nagy dolog, hogy vidéki színésznőként ennyi díjjal elismertek, ezen túl pedig a közönség szeretete, ami hatalmas erőt ad.

– Milyen a kapcsolata a kecskeméti közönséggel?

– Kicsit több, mint húsz éve annak, hogy a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház társulatában játszom. Hét évig Győrben is voltam, de a kecskeméti közönség mindig is fontos volt számomra, minden közönségnél jobb, azért is szeretem, mert ugyanazt a színházat díjazza, mint amit én is, főleg a szórakoztató darabokat kedveli, zenével, ha lehet. Közvetlen kapcsolatban vagyok az emberekkel. Régebben megvártak, telefonáltak, üzentek, találkozót és beszélgetést kértek, ma pedig – a modern technikának hála - sokakkal levelezek, vagy online üzenetet váltok. Aranyos, barátságos közönség, akik nagyon szeretik és értik a színházat. Nem titok, hogy én faluról származom, és ezt a fajta szeretetteljes őszinteséget tanultam és szerettem meg gyerekkoromban, amivel itt is körülvesznek az emberek. Nyíltan megmondják, hogy mit szeretnek és mit nem, mi az, ami tetszett nekik, és mi nem. A mi feladatunk pedig, hogy elfogadjuk ezt a véleményt, és igazodjunk az igényekhez.

– Melyek a legemlékezetesebb szerepei?

– Szerencsére nagyon sok ilyen van, kezdve a Nyomorultak Thenardierjától, Spiró György Prahjáig, amiben Sirkó László kollégámmal játszottunk két vidéki embert és a közönség imádta. De játszottam a Meseautóban Kerekes Annát, aztán a Bors néniben címszerepet, a Liliomfi Kamilláját, A macska a forró bádog tetőnben Pollit Idát, amivel két nagy országos díjat is nyertem. A közelmúltból az Egy csók és más semmi Schön Tónija és a Gardéniákban játszott női karakter is nagyon emlékezetes és szívemhez közel álló szerep volt. Jelenleg a már említett A jegesmedve szerelMese című klímamesében játszom, és készülök a szilveszterkor debütáló Cirkuszhercegnőre, ahol Slukk Tóni (Járai Máté) anyukájaként lépek színre.

– Mit adott önnek a hivatása?

– Ez a pálya örök libikóka és én a kezdetektől mindent beleadtam, nagyon komolyan vettem. A hivatásom volt a legfontosabb az életemben, és minden mást ehhez igazítottam, egyedül a fiam (Orth Péter színművész) volt, akire nagyon figyeltem. Sajnos egy csoportos kirúgás miatt 11 évig kénytelen voltam elhagyni a pályám, éppen amikor a csúcson voltam, hiszen a My fair ladyben, A kaktusz virágában vagy például a Mona Marie mosolyában játszottam főszerepeket. Ez akkora törést jelentett, hogy azt hittem nem is jövök már vissza. Tanítottam idősek otthonában, óvodában, szellemi fogyatékosokat, és a ceglédi Patkós Irma Művészeti Iskola tehetségeit is, akik közül sokan ma már a színészi pályán vannak. Imádok tanítani és azt hiszem, hogy a pedagógusi pálya lehetett volna a másik utam, ha nem a színészet az örök szerelem. 

– Mégis visszatért...

– Nem lehetett máshogy, sehol sem találtam igazán a helyem a színház nélkül. 

– Jó döntés volt?

– Sok csodás szerep talált rám azóta is, és nagy dolog, hogy vidéki színésznőként ennyi díjjal elismertek. Ezen túl pedig a közönség szeretete, ami kárpótol mindenért. Sokszor olyan szépeket írnak nekem, hogy attól sírva lehet fakadni. Az emberek mondják és írják, hogy erőt adok nekik, és visszaigazolják, hogy nem szálltam el, nem változtam meg. Érzik bennem, hogy tele vagyok életerővel, hittel, vitalitással, ez a kisugárzás pedig rengeteget ad nekik. Nap mint nap tanúságot tesznek a szeretetükről. Nagyon széles kapcsolatrendszerem van, ami hatalmas erőt ad, hiszen ezt a hivatást a magánélet jellemzően eléggé megszenvedi, én viszont sokszor úgy érzem, hogy a közönség az én nagy családom...