Valós élethelyzetek egy abszurd kapcsolat tükrében

–Az első részt hatalmas sikerrel játszották öt éve. Mi a darab népszerűségének a titka?

– Ez egy nagyon közönségbarát előadás, amit általában mindenhol nagy sikerrel játszanak. Két esendő emberről szóló történet, tele érzelmekkel, romantikával, ugyanakkor rendkívül szórakoztató humorral, ami éppúgy felbukkan a megejtő pillanatokban, mint a tragikus fordulatoknál. Olyan, amilyen az élet. Teljesen kommersz élethelyzetek (betegség, veszteség, boldogság stb...) kerülnek elő egy rendkívül extrém szituációban, hiszen el tudunk képzelni egy olyan kapcsolatot, ahol a partnerek minden évben csak egyetlen egy napon találkoznak? Ez kicsit abszurd, meseszerű. De azok a külső és belső folyamatok, amelyeken a két szereplő külön-külön és együtt is átmegy, már nagyon is valóságosak, és ezért tudnak közel kerülni a nézőkhöz. Vajon mennyire tud kötődni két ember így egymáshoz? Milyen arányban áll az együtt töltött idő a kapcsolataink mélységével? Ezeket a kérdéseket is boncolgatja a darab.

– Mennyire épül egymásra a két darab?

– Kronologikus ugyan a történet, viszont sem a megértéshez, sem pedig az élvezetéhez nem szükséges, hogy valaki lássa az első részt.

Vannak poénos visszautalások, de ezek önmagukban is helytállóak. Megjelennek a betegségek, a munkahelyi dilemmák, a családi problémák témakörei. A felépítés most is ugyanolyan, mint az első résznél. Hat jelenetből áll a darab, felvonásonként három-három, és az egyes jelenetek között öt év telik el. Jelentős különbség azonban, hogy most nagyjából az ötvenes éveik elején indítunk, és egészen 80 éves korukig kísérjük a szereplőket. A második rész alapvetően olyan élethelyzetekre épül, amelyek ezt a korosztályt jellemzik.

– Hogyan zajlottak a próbák?

– Ahogyan az első résznél, most is egy rendkívül barátságos légkörben dolgoztunk együtt Szerednyey Béla rendezővel. Nincs görcsölés, fesztelen volt a hangulat, konszenzuson alapultak a jelenetek. Egy ennyire színészközpontú darab esetében, ahol a színész személyisége erősen dominál, nem lehet tőle elrugaszkodni, hiszen végig az a két karakter áll a színpadon, amelyek megformálásához sokat merítünk saját magunkból. Ebbe a tiszta, belülről építkező játékba nem szabad erőszakosan belenyúlni. Olyan volt a közös munka, mintha az egészet ott folytattuk volna, ahol öt évvel ezelőtt abbahagytuk. Persze az is szerencsés helyzet, hogy Szerednyey Bélát régóta ismerem, több alkalommal volt már partnerem is a színpadon (Páratlan Páros, Vacsora négyesben), így jól értjük egymást.

– Hatással van a darabra, hogy házastársával Hegedűs Zoltánnal játsszák? És a kapcsolatukra, a darab?

– Több olyan darabunk is volt már, amit csak ketten játszottunk (Liselotte és a május, Háború hármasban) és megfigyeltem, hogy ha egy előadásban játszunk – főleg ha ekkora súlyozással, hogy végig együtt vagyunk a színpadon –, akkor többet veszekszünk. Egy másik kollégával nyilván nem visszük haza a munkát, de mi ilyenkor könnyen elvitázunk egy-egy jeleneten, vagy részleten otthon is. Ugyanakkor a Jövőre, Veled, Itt 2 esetében, azt hiszem nagy segítség volt számunkra az összeszokottság. Ez a második rész a maga problematikájával, a helyzeteivel, a történeteivel már közelebb áll hozzánk, hiszen huszonöt éves házasok elmúltunk.

– Milyen volt látni egymást 80 évesen?

– Aranyos. Bár már az első résznél is szembesültünk azzal, hogyan néznénk ki ősz hajjal, ráncosan, szemüvegesen. Persze színészként nem okoz akkora ledöbbenést, ha teljesen elmaszkírozva látjuk egymást, hiszen nagyon sokszor előfordul ez a munkáink kapcsán. Az viszont mindkét előadás során tudatos koncepció volt, hogy a nézők végig látják a jelenetek közötti átalakulás folyamatát. Végigkövethetik ahogyan „megöregedünk” a fodrász kezei alatt. Ez egy kicsit idézőjelbe teszi a történéseket, megadja a darab játékosságát.

Kikhez szól a Jövőre, Veled, Itt 2?

– Noha súlyos problémákat is taglal az előadás, azt hiszem, hogy a humor, amivel tálalja, mindenki számára befogadhatóvá, élvezhetővé és elgondolkodtatóvá teszi. Egy tinédzser is szembesül ezekkel az élethelyzetekkel a szülei, nagyszülei révén, az idősebb korosztályok pedig már saját bőrükön is megtapasztalhatták a felnőtt lét, az öregedés örömforrásait és kihívásait. Hogyan éli meg ezeket egy nő, és hogyan egy férfi? Mennyire tudjuk méltósággal viselni az elmúlás gondolatát? Kortól függetlenül érdemes feltennünk ezeket a kérdéseket magunknak.