Érzékszerveket megmozgató kiállítást tervez a miklósi festő

Nagy Erzsébet Kunszentmiklóson nőtt fel, és jelenleg is itt él. A rajz, a festészet szeretete gyermekkora óta benne él.

– Gyermekként nagyon szerettem rajzolni, középiskolásként már azon gondolkodtam, hogy festőművész vagy építészmérnök legyek. Az alapvetés már megvolt, hiszen a gimnáziummal párhuzamosan a Kecskeméti Képzőművészeti Szabadiskola diákja voltam. Otthon rajztanárom, Madaras László, a megyeszékhelyen Bruncsák András volt a mesterem. A felvételim nem sikerült, így alkalmazott grafikusnak tanultam Egerben, majd matematika–rajzos, illetve matematika tanári diplomát szereztem Szegeden. A közhiedelemmel ellentétben a rajz és a matematika nagyon sok helyen kapcsolódik egymáshoz, ami nemcsak a munkám során, hanem művészi tevékenységemben is megmutatkozik – emlékezett vissza pályájának kezdetére a kunszentmiklósi alkotó.

Nagy Erzsébet több alkotói korszakot tudhat maga mögött.

Bruncsák András hatására elsőként a plein-air festészetben találta meg ön­magát.

– A természet szépsége mindig lenyűgözött. A tájban rejlő harmónia, a színek gazdagsága, a fény-árnyék játéka minduntalan megihletett. Alkotásaim témáit a hétköznapi életből merítettem. Később az emberábrázolás került a figyelmem középpontjába. Képeimen nem csak a látványt igyekszem megjeleníteni, egy alkotás ugyanis csak akkor ér valamit, ha érzéseket és gondolatokat is közvetít. Szívesen dolgozom szénnel, tussal, temperával, de az akvarell és az akril áll hozzám a legközelebb – fogalmazott a festőnő.

Nagy Erzsébet manapság az absztrakt festészetet részesíti előnyben. Első próbálkozásain még érezhető volt Gustav Klimt és Alfons Maria Mucha hatása, ám mára sikerült saját stílusát kialakítani.

– Számtalan technikát kipróbáltam, jelenleg a fluid art, azaz a „folyékony művészet” mozgatta meg fantáziám. Az új festészeti technika lényege, hogy a hígított akrilfestéket nem ecsettel juttatom a felületre, hanem öntöm. A folyós állag miatt a különböző színű festékek keverednek és utánozhatatlan színátmenetek jönnek létre. Az adalékoknak köszönhetően pedig cellás és hálós elemek, formák jelennek meg, ami egyedivé és megismételhetetlenné teszi a képet. A technikát a tájképfestésben, az emberábrázolásban és az absztraktban is szeretném kipróbálni – emelte ki Nagy Erzsébet.

A kunszentmiklósi alkotó munkáival több helyre is eljutott, volt kiállítása többek között Kunszentmiklóson, Szalkszentmártonban, Budapesten, Vácon, Balatonlellén.

– Kísérletező alkat vagyok, ennek okán folyamatosan képzem magam. A munka és a család jelenleg minden időmet leköti, így nem sok marad az alkotásra, ám ennek ellenére tele vagyok tervekkel. A festészet mellett a zene, ami meghatározó számomra.

A látást és más érzékszerveket is megmozgató kiállítást tervezek.

Lényegében zenedarabokat kívánok úgymond megjeleníteni, átadni azok gondolatiságát. Képeim mellé zenét, illetve illatokat szeretnék párosítani, megerősítve az üzenetét és a hatását – tette hozzá Nagy Erzsébet.

A kunszentmiklósi alkotó nem törekszik a hírnévre, számára a legnagyobb elismerést a nézők visszajelzései jelentik, melyek újabb lökést adnak neki, illetve megerősítik abban a hitében, hogy jó úton jár.

– Alapvetően alkotó ember vagyok, boldoggá tesz, ha létrehozhatok valamit és látom annak eredményét. A festészet annyival több ennél, hogy maga a folyamat is örömmel tölt el. Az alkotás az önkifejezés egyik formája, ami lehetőség arra, hogy megmutassam, ki is vagyok valójában. Képeimmel nemcsak gyönyörködtetni szeretnék, hanem érzéseket felszínre hozni, gondolatokat közvetíteni, illetve átadni – fogalmazta meg művészi hitvallását Nagy Erzsébet.

Erzsébet nem adja fel álmait

A matematikatanárként dolgozó alkotó máig nem tett le arról, hogy építész legyen. Tanulmányait a pedagógusi szakkal párhuzamosan kezdte meg az óbudai egyetemen. A munka és a család miatt ezt félbe kellett szakítania. – Az építészeti tervrajz is műalkotás! Az építész ugyanúgy ki tudja fejezni egyediségét, mint egy képzőművész, amit magam is szeretnék megélni – fogalmazott Nagy Erzsébet.