Két napra „mintaapává” vált a kecskeméti színház művésze

A forgatás hónapokkal ezelőtt, a nyári, felszabadultabb időszakban zajlott, így Sirkó László szerint ez már szinte történelem. A nézők november végén találkozhattak a művésszel a tévéképernyők előtt, így aktualitásából fakadóan felidéztük a forgatás pillanatait.

Sirkó László ritkán néz sorozatokat, hiszen a színházban töltött idő kellően lefoglalja. Ebből következik, hogy a Mintaapákat sem ismerte igazán, amikor a műsor készítői megkeresték egy lehetséges szerep kapcsán.

– Egyszer csak csörgött a telefonom, felvettem, és a gyártás egyik embere szólt bele. Elmondta, hogy a rendező egy korábbi felvétel alapján választott engem, és szeretne felkérni a szerepre – idézte fel az első telefonhívást a művész, aki szerint a válasz előtt alaposan át kell gondolni az alternatívákat.

A mérlegelés tárgyát jelen esetben főként a Kecskemétről Budapestre történő, többszöri utazás jelentette.

– Végül bevállaltam, bízva abban, hogy nem kell hajnalban felkelve végigjárnom a pesti tömegközlekedési eszközöket, és még a szöveget is időben megkapom. Korábban előfordult egy másik televíziós produkció kapcsán, hogy két nappal a forgatás előtt kaptam kézhez a szövegemet. Ilyenkor villámgyors reagálásra van szükség, ám szerencsére most nem ez volt a helyzet – tette hozzá a kecskeméti színház művésze.

Színpadi színészként tehát elmondása szerint áldozatok árán keveredik bárki televíziós produkcióba, és talán mondani sem kell: a kettő összehasonlíthatatlan.

– Ez egy teljesen más világ. Két vagy három kamera vesz, amikor játszol, ráadásul, olykor mozgó kamera is követ, vagy egy stábtag, aki hanyatt fekve cipeli a jelenethez szükséges technikai eszközöket. Miattam egyszer sem kellett megállni, a kamera miatt viszont többször is. Ha nem úgy jön az árnyék, ha épp eltűnik a fény, újra kell venni a jelenetet. Természetesen a színészi játék sem elhanyagolható, hiszen fontos, hogy érthetően, nem motyogva, ne túlkiabálva beszéljünk, de még így is: szinte minden a technikán múlik – mesélt a televízió világáról Sirkó László.

Felkészülés szempontjából sem hasonlít egymásra a két műfaj, hiszen míg a színpadi előadást olvasópróba és hosszú felkészülési folyamat előzi meg, addig a sorozatok jóval kötetlenebbek és kevesebb felkészülést igényelnek.

– Egy színdarabnál előbb megkapom a szövegkönyvet, amit aztán az olvasópróbán felolvasunk, majd hat héten keresztül, órákon át próbáljuk a partnerekkel és a rendezővel, hogy csiszoljunk a milyenségen, a mélységeken, magasságokon.

Napok, sőt, hetek szükségesek ahhoz, hogy kialakuljon a végeredmény.

Egy sorozat egészen más. Szövegtudással mész el a forgatásra, de néhány apró instrukciót leszámítva magadra vagy utalva. A jelenetet addig veszik, amíg használható végeredmény nem születik, ám ez legtöbbször a technikai dolgokon múlik, mint például a beállítások, a színészek egymástól való távolsága, a kitakarás és hasonlók. A színpadon mindez élőben történik, ráadásul más a lendület, a diszpozíció, az agy és a lélek, amely ezt a műfajt irányítja, míg a televíziózást sokkal inkább a technika ördöge – mondta Sirkó László.

A forgatásra a kecskeméti színház művésze nem egyedül érkezett, hiszen a helyszínt nehezen találta volna meg Kecskemétről felutazva. A megérkezést követően beöltöztették, besminkelték, majd hosszú várakozás következett. Amikor megérkeztek a szereplők, bemutatkoztak egymásnak, majd kamera elé álltak. A jelenet végeztével elköszöntek, Sirkó László pedig újra Kecskemét felé vette az irányt. Másnap a stúdióban már minden ismerős volt számára.

– Mindenki bele volt bújva a szövegébe, mondtam is nekik, hogy ne lapozgassatok, mert csak csörögtök! – mesélte viccelődve a művész.

Az állandó szereplők természetesen jól ismerik egymást, ám az epizódszerepekre érkezőknek nincs idejük és lehetőségük hosszas kapcsolatfelvételre a többi szereplővel. Sirkó László egy édesapát alakít a sorozatban, aki a lányához érkezik, hogy megismerje annak élettársát. A Mártát alakító Kiss Diána Magdolna szintén színpadi színészként tevékenykedik, ám korábban egyszer sem találkoztak a sorozatban édesapját alakító Sirkó Lászlóval.

– A lányomat alakító színésznővel épp hogy bemutatkoztunk a reggeli kávénál

– mesélte a színművész, majd felidézte: a kamera egyik oldalán állt ő, a másikon én, körülbelül egy jelenet erejéig, majd a forgatás befejezése előtt Kaposvárra indult egy próbára. Így kell elképzelni ezeket a kapcsolatokat. Egy mosolyba, egy hanglejtésbe, egy arckifejezésbe kell belesűríteni mindazt, amit én magam gondolok a két karakter kapcsolatáról.

Várhatjuk-e még, hogy valaha felbukkan a tévéképernyőn? – kérdeztük a színművészt.

– Én inkább színpadi szerepekre vágyom. Sosem szerettem a televíziózást, nem való nekem az a sok ácsorgás. Mindig az jut eszembe, mennyi mindent csinálhatnék az ott töltött idő alatt. Korábban egészen komoly szerepeket is kínáltak nekem, de a havi 40-45 előadás, amelyben játszottam, nem tette lehetővé ezek összeegyeztetését, így

én mindvégig hű maradtam a színházhoz.

Nem mondom, hogy ha most megkeresnének egy nagyobb lehetőséggel, nemet mondanék, hiszen a járványhelyzetből adódóan sajnos el tudnék vállalni akár egy állandó, hosszútávú szerepet is. Meglátjuk hogyan alakul – mondta.

Sirkó László karakterének tehát egyelőre egy epizódszerep jutott, ám nyitva hagyták az ajtót, hogy ha esetleg a sorozat készítői úgy döntenek, a későbbiekben tovább futhasson ez a szál, és a száraz, kissé komikus figura visszatérhessen a Mintaapák közé.

A színművész addig is a kecskeméti színházban próbál, hiszen bár előadások nincsenek, a három közeljövőben bemutatandó darabot igyekeznek az eredeti felállás szerint készre próbálni, hogy amint kinyithatja kapuit a színház, már csak a bemutató időpontját kelljen kitűzni. Sirkó László egész augusztusban játszotta a doktor szerepét a Száll a kakukk fészkére című előadásban, októbertől pedig a Légy jó mindhaláligban alakította Török bácsit, ám ezeken kívül egyetlen darabot sem sikerült még elvinniük a bemutatóig.

– Három előadás próbái zajlanak jelenleg. Az Egy csók és más semmit a nagyszínpadra próbáljuk belőni, a karácsonyi időszakra pedig már öltözős próbákat szeretnénk. Nehéz időszak ez, hiszen mindig kimarad valaki vagy a betegség, vagy a kötelező karantén miatt. Így zajlik a próbafolyamat, és így fog ez menni mindaddig, amíg azt nem mondják nekünk: szabad!