A Karantén Zóna: mindenhol jobb, mint otthon

– Hogyan került a projektbe?

– Nyolc évvel ezelőtt, végzős egyetemi hallgatóként kerültem kapcsolatba először Zsótér Dani rendezővel, aki a filmes diplomamunkájához kért fel egy szerepre, de ez végül – az én mulasztásom miatt – nem jött össze, így amikor idén májusban felhívott A Karantén Zóna ötletével, azonnal igent mondtam. Egyrészt régi vágyam, hogy forgassak, másrészt a korábbi szakmai együttműködés is azt sugallta, hogy izgalmas dolog sülhet ki abból, ha mi együtt dolgozunk.

– Milyen alkotói lehetőségeket rejt magában a karantén témája?

– Az átküldött anyag meggyőzött arról, hogy rengeteg elmesélni- és eljátszani való rejlik ebben a témában. A maguk hétköznapisága ellenére nagyon érdekesek ezek a helyzetek, hiszen mindannyian komoly belső utazásokon mentünk keresztül a márciustól májusig tartó karanténidőszakban. Ugyanakkor ez a kérdéskör az aktualitása miatt is kifejezetten izgalmas lehet, hiszen megtörtént, és jelenleg is történik velünk. Külön tetszett, hogy a feldolgozás kap egy szürreális keretet.

A szürrealitás mélyén mindig érzékenység van, amiből a néző azt fogadja be, ami számára érdekes, emészthető.

– Miről szól a negyedik rész, amiben szerepel?

– Első körben talán a magány bizonyos fajta megfogalmazása, játék a magány értelmezésével. Alapvetően egy öltönyös világban szocializálódott fiatal férfiről van szó, aki a tetőtéri irodájából kényszerül home officeba, miközben a párja (Pájer Alma Virág) vidéken ragad a szüleinél. Sokáig nem is értjük, hogy pontosan mi a baj ezzel a sráccal, de a felszín alatti feszültség érzékelhető. A realitás felborul és mindaz, amit a virtuális világban lát, a valósága részévé válik.

– Milyen volt a forgatás?

– Az én részemben viszonylag kevés az elmesélhető cselekmény, mivel a történések java a karakteren belül zajlik, és nekem színészileg ezt a folyamatot kellett megmutatnom. Ahogy egy már létező, jól működő dolog eltörik, és átalakul valami olyanná, ami mélyen belül van elásva, és ezek a nyomás alól felszínre törő ősi, mocskos dolgok sokkal jobban tetszenek, mint a magam köré felépített ideális világ.

Van tehát egy élet, amit élek, és egy teljesen ellentétes, amire vágyom.

A film képes ezt az ellentmondást visszaadni, de azt már a nézőre bízza, hogy hogyan viszonyul hozzá. A szürrealitás mellett fontos elem a humor, ami úgy teszi szórakoztatóvá a filmet, hogy közben nem sarkítja le a éleit. Attól, hogy nevettél rajta, még nem fogod azt mondani, hogy ez egy vidám történet.

– Kiknek szól A Karantén Zóna sorozat?

– Bízom benne, hogy mára már alakultak annyit a filmfogyasztási szokások, hogy zajtévézés és időkitöltés helyett, az élmény miatt nézünk meg valamit. Megfelelő érzékenységgel, a befogadott tartalom – legyen az színház, film, vagy könyv – a részünk lesz, hiszen mindig találhatunk benne ismerős kapcsolódási pontokat. A koronavírus járvány kapcsán hozott intézkedéseket mindenki megtapasztalta, fontos ugyanakkor, hogy aki ezt a sorozatot választja, az nem pusztán a karanténról lát egy filmet. A szereplők nem a zoknis fiókot fogják átrendezni – ahogy azt egyébként én is csináltam otthon – hanem ennél azért mélyebbre megyünk. Egészen az ősi kérdésig, vagyis, hogy mi van az emberek között? Bepillantunk a mindennapjainkat átszövő különböző személyes, intim, problémás élethelyzetekbe, viszonyrendszerekbe, amelyek egyébként is jelen vannak, de most egy érdekes keretet és szembenézési lehetőséget ad hozzá a karantén, hiszen nincs hova menekülni.