A Madách Színház rendhagyó előadássorozatot indított, melyben két színészházaspár az otthonában adja elő az Örökké fogd a kezem és a Jövőre veled, ugyanitt című darabokat. Szemenyei Jánossal a felkészülésről beszélgettünk.
A járványhelyzet okán hozott intézkedések a színházak kapuit is bezáratták március közepén. A kultúra kedvelői mostanra komoly hiányérzettel küzdhetnek, hiszen elzárták őket attól, amit a legjobban szeretnek. Hogy valamicskét könnyítsenek ezen a helyzeten, a színházak online előadások vetítésébe kezdtek, illetve folyamatosan újabbnál újabb tartalmakat igyekeznek kitalálni és gyártani.
A budapesti Madách Színház sem maradt ki ebből a rendhagyó lehetőségből: egy vadonatúj műfajt teremtve előadássorozatot indítottak, melyben két színészházaspár az otthonában adja elő Carol Rocamora: Örökké fogd a kezem, és Bernard Slade: Jövőre veled, ugyanitt című darabját. Előbbit Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter, utóbbit pedig Kovács Lotti és Szemenyei János előadásában láthatja a közönség. Az Örökké fogd a kezem június 4-én elstartolt, a Jövőre veled, ugyanitt próbái azonban még zajlanak. Szemenyei János feleségével, Kovács Lottival, és a rendezővel, Harangi Máriával készül a június 11-i bemutatóra.
„Célunk, a világon elsőként az online térben létrehozni az élő színházi előadás izgalmát, valóságos színházi élményt adni, ami a szemünk előtt születik meg, hiszen minden megteremtett színházi pillanatban jelen van az a gondolat, hogy az egyszeri és megismételhetetlen. Az előadás-sorozat különlegessége, hogy valós időben kerül sugárzásra, csak akkor tekinthető meg, később nem visszanézhető.”
(https://film.artmozi.hu/madach/)
Fotó: Szemenyei János hivatalos oldala / Facebook
– Nem mindennapi lehetőséget kaptatok: a saját otthonotokban próbálhattok és játszhattok egy kétszereplős darabban, ráadásul együtt. Mit szóltatok, amikor először felvetődött az előadássorozat lehetősége, azonnal igent mondtatok?
– A színház bejelentéséről, miszerint elindul a „Madách Színház élőben az Ön otthonában” című színészházaspáros előadássorozat, én teljesen lemaradtam. Később kaptunk egy sms-t arról, hogy Szirtes Tamás igazgató úr szeretne velünk beszélni. Ez már eleve izgalommal töltött el minket, fogalmunk sem volt, miért keres mindkettőnket. Én ugyan játszom a Madách Színházban, a Rocksuliban, sőt, az egyetemen is a tanárom volt, így közeli a viszonyunk, ismerjük egymást húsz éve, Lotti viszont eddig csak a Bolyongók című előadásban vett részt a Madáchban. Optimista embernek gondolom magam, de aznap épp egy kisebb mélyponton voltam. Egy kávézás közben vetettem fel Lottinak, mi lesz most, hiszen nincs munka, nincs színház, mi várható így a jövőnkben? Nem csak a pénz miatt aggódtam, hanem alkotó emberként hiányérzetem volt, hogy nem tudok színpadra állni. Az első néhány hónap izgalmai és a pihenés után kezdett feszélyezni a helyzet, hogy a megszokott pörgést egyszer csak elvették tőlem. Felhívtuk tehát Szirtes Tamást, aki megosztotta velünk, hogy miről is lenne szó. Azonnal igent mondtunk. Mindketten nagyon örültünk a munkának, de annak a kivételes lehetőségnek még inkább, hogy ketten játszhatjuk a darabot.
– Nem volt még erre lehetőségetek?
– Játszottunk már együtt a Vámpírok báljában, sőt, a darab castingján ismerkedtünk meg, de ott csupán egyszer kerültünk ugyanabba a szereposztásba. Sondheim Vadregény című előadásában Lotti volt Piroska, én pedig Babszem Jankó, de a kecskeméti színház Állami áruházában is egymás partnerei voltunk. Ez viszont most teljesen más, hiszen csak ketten vagyunk az egész darabban, mi visszük a hátunkon. A részletek, igaz, csak később derültek ki, ám nem hinném, hogy a nehezítő tényezők tudatában másképp döntöttünk volna, bár azóta is többször feltesszük egymásnak a kérdést, hogy: „atyaég, tulajdonképpen mit is vállaltunk”. A hálószobánk gyakorlatilag átalakult egy stúdióvá, mondhatni: díszletté.
Kovács Lotti és Szemenyei János 2019-ben, az Állami áruház című előadásban Fotó: Bús Csaba
– Hogyan zajlanak a próbák? Könnyedén megy a kivitelezés?
– Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy Janka öt, Ábel pedig három éves. Bár a gyerekek még igénylik a délutáni alvást, időnként kaotikussá válik a „csendes pihenő”. Kiváltképp ebben a karanténos időszakban fordul elő, hogy a kislányunk korábban kel fel vagy nem is alszik el időben, de a rendezőnknek, Harangi Marcsinak is vannak gyermekei, így eddig nem igazán tudtunk előre tervezni. Így azonban az egyetlen lehetséges időintervallumként az éjszaka maradt. Este 10-től hajnal 1-ig próbálni – úgy, hogy másnap korán reggel kelünk a kicsik miatt – hosszú távon végtelenül fárasztó. Ezért is törtük meg nagyjából három hete a karantént, és visszük őket hétvégente anyukámékhoz, Várpalotára. Ilyenkor maratoni próbát tartunk reggel 10-től hajnali 1-ig, szinte megállás nélkül, csupán rövid szüneteket tartunk. Erre az időre Marcsi is úgy intézi, hogy a három kislánya máshol legyen. Szerdán azonban már az óvodák és bölcsődék is kinyitottak, így iparkodtunk áttérni a délelőtti próbákra. Ez nyilván sokkal jobb, hiszen tiszta fejjel állhatunk neki a szokványos, körülbelül 10-től 14-ig tartó próbának.
– Nagyjából úgy tudom ezt elképzelni, hogy letesztek egy kamerát, és ki-ki eljátssza a szerepét. Mitől tud ez szerinted működni, próbáltok extra ötleteket belevinni, játszani a fényekkel, a hanggal, a kamerával?
– Mivel ez egy hatjelenetes vígjáték, nem viseli el a statikusságot, ezért próbáljuk mozgalmassá tenni. A kamerával is kísérletezünk, mi magunk is mozgatjuk, hogy a közönség ne egyetlen kameraállásból lássa az egészet. Bizonyos időközönként más pozícióba helyezzük, úgy használjuk, mintha a néző szemszögéből venne minket. Ennél több részletet azonban nem mondanék róla, hiszen mind a technika használata, mind az előadásmód számos meglepetést tartogat. Hasonló ahhoz, mint amikor valaki egy telefonnal készít felvételeket, egy adott helyről rögzít valamit, vagy éppen az arca elé teszi. A különbség az, hogy mi profi kamerával és technikával dolgozunk, melyet a Budapest Film biztosít az előadáshoz. A játékterünk be van mikrofonozva és szakszerű világításunk is van, de nincs senki a szobában rajtunk kívül, csak mi ketten.
– Gondolom ennek kivitelezéséhez ti is kelletek, a saját ötleteitek, gondolataitok.
– Mindhármunknak kreatívnak kellett lennünk a próbák során, hiszen a rendező Skype-on kommunikál velünk, nincs ott, hogy például előjátsszon. Abban pedig, hogy mit csináljunk a kamerával, eleinte csak mi tudunk ötletet adni Lottival, hiszen Marcsi nem látja a teljes szobánkat, nem tudhatja, hogy a radiátorról vagy épp a tévé tetejéről adhat-e izgalmas képet a kamera. Miután felfedeztük az alternatívákat, neki is még inkább beindult a fantáziája. Igyekszünk minél változatosabbá és izgalmasabbá tenni ezt a rendkívüli, váratlan hatásokkal operáló és reményeink szerint színészileg is tartalmas, megindító előadást.
A Jövőre veled, ugyanitt című vígjáték bemutatójára június 11-én, este 20.00 órakor kerül sor. A további előadások időpontjai: június 12, 13, 16 és 17, este szintén 20.00 órai kezdettel.
„Bernard Slade 1975-ben írta Jövőre veled, ugyanitt című vígjátékát, amelyért Tony-díjra jelölték, majd filmadaptációjáért az Oscar-jelölést is begyűjtötte. A darab több mint 1400 előadást ért meg a Broadwayn, a világ több országában is bemutatták. A Madách Kamarában Sztankay István és Schütz Ila, valamint Lesznek Tibor és Kiss Mari szereplésével, Szirtes Tamás rendezésében több mint 500 előadást ért meg. A történet szereplői Doris és George, akik ugyan mással élnek házasságban, mégis minden évben egy napot egymással töltenek, az évek során pedig a kaland mély emberi kapcsolattá válik.”
A gyerekek nem hagyják próbálni szüleiket még éjszaka sem Fotó: Facebook / Szemenyei János hivatalos oldala
