Holtság Károly ólomüveges munkáját dicséri a megújult Párisi udvar üvegezése

A buda­pesti Párisi udvar épületének építési munkálatai 1909-ben kezdődtek, Schmahl Henrik építész tervezte a Ferenciek tere és a Petőfi Sándor utca sarkán álló mór és gót elemeket keverő eklektikus, historizáló épületet a Belvárosi Takarékpénztár megbízásából. Az épület több különleges megoldásáról nevezetes, legtöbben talán a gyönyörű üvegkupolás passzázsáról ismerik.

Helyén eredetileg az 1817-ben épült Brudern-ház állt, melyet Pollack Mihály tervei alapján építettek. Ez volt Budapest első európai értelemben is modern üzletháza. Az akkori hiedelem szerint az építész a párizsi Passage de Panoramas mintájára alakította ki az üzletsori folyosót, ezért kezdte a köznyelv „Párisi-ház” néven emlegetni. Schmahl terveiben szerepet játszott az épület történelme is, vagyis a Brudern-ház passzázsa, mely szerepet tovább vitte az új építmény is, abban is kialakítottak egy üzletsori átjárót.

A pénzintézet székházát 1912–13-ban adták át. Az épület a II. világháborút számottevő sérülés nélkül vészelte át, majd 1949-ben a banki ingatlanvagyonnal államosították. A szocializmus évtizedei alatt többször átépítették, kétszer tatarozták, az épület emeletén található lakásokat is átépítették. Minden beavatkozás alkalmával rombolták egyedi díszítéseit, ezen az 1976-os műemlékké nyilvánítása sem segített. 1960-ban hosszú időre az IBUSZ vette birtokba, ezért elkezdték IBUSZ-­palota néven emlegetni. Az egykori pénztárterem pompázatos sze­cessziós enteriőrjét teljesen eltüntették, csakúgy, mint a bevásárlóudvart bevilágító kupolán kívül elhelyezett lámpákat. A második „felújítás” során bontották el többek között a lépcsőházi csillárok üvegezését, lemeszelték a lépcsőházak díszítését és feketére festették a rézkapaszkodókat.

A folyamatosan pusztuló épületet az ötödik kerületi önkormányzat 2014 nyarán értékesítette egy külföldi befektetőnek 2,1 milliárd forintért. A tulajdonos ötcsillagos szállodának újította fel, az eredmény lélegzetelállító lett, még pompásabban ragyog az épület, mint fénykorában.

A felújítási munkálatok 2014-ben indultak, az Archikon építészstúdió tervei alapján varázsolták újjá az ingatlant. A rekonstrukció során eredeti terveket és levéltári forrásokat is felhasználtak, azonban a felújítás során kiderült, hogy a kivitelezés során voltak eltérések, pontatlanságok a tervekhez képest, és mivel a Párisi udvar a főváros egyik legrégebbi vasbeton szerkezetű épülete, az akkori kivitelezési technika nem volt korszerű. Az épület homlokzatát mintegy 250 ezer kerámialap borítja, melyek nagy része a Zsolnaytól származik. Az elemek súlya 20 dekától 65 kilóig terjed, és ezek közül tízezer darabot kellett cserélni. Annak idején a Villeroy&Boch német vállalat készítette az épület fajanszozását és különleges metlachi padlózatát. Ez utóbbi is rekonstrukcióra szorul, de annyira egyedi technológiával készült akkor, hogy a még ma is működő cég nem vállalta a gyártást, így egy magyar vállalat kísérletezte ki az eredetihez hasonló összetételű burkolatot.

A teljesen megújult Párisi udvar ötcsillagos hotellé változott, a szálló a közelmúltban nyitotta meg a kapuit. A felújításon az elmúlt négy és fél évben közel háromezer ember munkálkodott mintegy 70 ezer munkaórában, köztük Holtság Károly kecskeméti ólomüvegművész, aki a passzázs világritkaságnak számító központi kupolájának, a tamburos kolostorboltozat, a lóhere formájú ablaksor, a boltívek, a lépcsőház és a lift ólomüvegezési munkáit végezte.

Mind építészetileg, mind üvegművészeti szempontból nagy feladat volt, hogy egy 1900-as évek elején épült ingatlant a modern előírások szerint alkossanak újra. Ráadásul az is nehezítette a beruházást, hogy olyan helyeket bontottak ki, melyek nem voltak fent az alaprajzon, közöttük jó néhány életveszélyes falbetoldással, áthidalóval.

Holtság Károly elmondta, hogy a legnagyobb kihívást a központi kupola újraépítése és a hiányzó üvegelemek pótlása jelentette. A főlépcsőház üvegezésének mintegy 25–30 százaléka hiányzott, azokat pótolni kellett, ami igen jelentős feladat volt, ezeket mind ki kellett váltani. A hiányzó üvegeket a meglévők alapján rekonstruálták, köztük rengeteg festett üveggel.

Holtság Károly elmondta, hogy az anyagában színezett üveget könnyebb volt helyreállítani, mint a festett darabokat, ez utóbbiakkal még nagyobb gonddal kellett eljárni. A festett üvegeket ragasztással vagy segédólommal igyekeztek helyreállítani.

– A munkálatok során minden egyes ólomüveget ki kellett bontani a helyéről. Az üvegelemeken látszottak a háború és a környezetszennyezés hatásai. A központi kupola üvegei elfogadható állapotban voltak, de az állapotot nagymértékben rontotta a külső-belső szennyezettség, ami az elmúlt évtizedek során szükséges karbantartások hiánya miatt alakult ki. A páralecsapódás, a környezetszennyezés, a savas esők mind nyomot hagytak az üvegen matt, vízköves réteg formájában, ami az ólombordázatot is korrodálta. Az üveget tartó ólomsínek is tartásukat vesztették, nem ültek bennük stabilan az üveglapok. Egyébként az ilyen ólomsíneket a szükséges karbantartás mellett is 50–60 évente szükséges szétszedni és újra összeépíteni, ez segít az üvegek épségének megtartásában – mondta a szakember.

– A kupola alatti belső udvar benyílói és átjárói gazdagon üvegezett térelemek, számos díszítéssel, és mind különleges eljárást kívántak. Például az aranyozással készült lóhere formájú üvegbetéteket – melyek különösen értékesek – ma már nem gyártják, így ezt is nekünk kellett eredeti formájában rekonstruálni. Ezeket rengeteg egyeztetést követően sikerült megcsinálnunk – mondta Holtság Károly.

Az épülethez az eredeti állapothoz képest számos plusznyílászárót terveztek, melyekbe új üvegeket kellett készíteni. Csaknem egy év alatt építették be az újonnan elkészített és a rekonstruált darabokat. – Összesen mintegy 1500 üveget építettünk be. A munkák során hatalmas, jó 400 négyzetméternyi üvegfelületet kellett újjávarázsolni, melyek közül a legnagyobb a központi kupola 166,5 és a lépcsőház üvegeinek 90 négyzetmétere – árulta el Holtság Károly és hozzátette, hogy az országos projektek mellett kecskeméti ólomüvegművészként szűkebb pátriája szépítéséhez is hozzájárulna, de erre az utóbbi időben nem volt lehe­tősége.

Bárki megnézheti az ólomüvegművész munkáját

A Hyatt szállodalánc részeként működő Párisi udvar ötcsillagos hotel, mely június­ban nyitotta meg kapuit. Legismertebb része a passzázs, ami, nevével ellentétben, már nem szabadon átjárható, s nem üzletsor található benne, hanem a hotel előcsarnoka és a recepció, de helyet kapott benne egy étterem és egy kávézó, ami nemcsak a szálloda vendégei számára áll nyitva, hanem bárkinek, de a tulajdonosok vezetett sétákat is szerveznek a világon is ritkaságnak számító kupolák alatt.