135 éve született Bornemisza Géza festőművész

A magyar festő a nagybányai művésztelepen és Henri Matisse műhelyében nevelkedett. Munkásságára jellemző volt a könnyed szellemesség, melyet leginkább tájképek és csendéletek megalkotásánál alkalmazott. Műveit választékos artisztikummal, végül igazi posztnagybányai stílusban alkotta.

1910-ben a Kecskeméti Művésztelepre költözött, amikor is annak megszervezésében is részt vett, de csak az 1911. július 8-i nagy földrengésig tartózkodott a hírös városban. Hazajőve teljesen szembefordult a hagyományos nagybányai festőkkel, a természetelvű festési móddal, az egyik legharcosabb neós lett, és a neósok egyik csapatával érkezett városunkba is. Részben ekkor pusztult el falképe, amelyet a Jánszky-Szivessy páros által tervezett és 1964-ben lebontott II. katolikus bérház oromzatára festett.

Európa számos nagyvárosában bemutatta munkáit. Később visszatért a nagybányai természetközelibb szemlélethez, de mindvégig könnyedség, dekorativitás jellemezte művészetét.

Művei főleg magántulajdonba kerültek, de közgyűjteményekben is megtalálhatók, köztük a Magyar Nemzeti Galériában és a kecskeméti Katona József Múzeumban. A Kecskeméti Képtár összesen két, igen dekoratív csendéletét őrzi. Az intenzív színekkel megjelenített fehér vázás, átlósan döntött asztallapos változatot 1909-ben festette, míg a Nemes Marcell által adományozott másik csendéleten, valószínűleg Matisse akkori érdeklődésének megfelelően, különböző kultúrák tárgyai bukkannak fel.

A Kecskeméti Művésztelep megalkotása

A művésztelep 1909-ben alakult. Kada Elek polgármester Jánszky Béla és Szivessy Tibor építészekkel nyolc műtermes villát építettet művésztelep céljára. A művésztelep első vezetője Iványi-Grünwald Béla lett, a nagybányai festők közül kiváló neósokat hozott magával, akik az impresszionizmus, posztimpresszionizmus utáni modern művészeti irányzatokat akarták követni.