A valóság inspirálja Mártonfi Benke Mártát

Mártonfi Benke Márta élete a festészet és az írás körül forog. Ez mindig is így volt, az alkotó legalább annyira szeret festeni, mint írni. 1997 óta fest, és az újságírás is visszatért az életébe. A Magyar Múzsa kulturális lap számára készít interjúkat alkotóművészekkel.

A Hírös Agórában egész januárban látható az alkotásaiból összeállított minitárlat a panoráma társalgókban.

Az alkotó saját bevallása szerint sosem készült festőművésznek. Gyermekként szeretett rajzolni, volt is hozzá tehetsége, de inkább a színház, a film és az irodalom vonzotta. Az élet hozta úgy a számára, hogy e gyönyörű szenvedély, a festészet mellett kötelezze el magát.

– A kilencvenes évek elején a Petőfi Népe újságírójaként több alkotótáborban is megfordultam. Tiszakécskén ismertem meg Bozsó János Munkácsy-díjas festőművészt – mesélte. – Incselkedett velem, hogyan tudok írni róluk hitelesen, ha még sosem próbáltam festeni. Erre mondtam, rendben, adjanak a kezembe ecsetet. És festettem egy képet. Persze, ettől még nem indult el a festő karrierem, de a képet megtartottam. Évekkel később a szekrény mögül előkerült, és a férjemnek annyira megtetszett, hogy folytatásra ösztönzött. Így belevágtam – elevenítette fel a kezdeteket.

A kezdő festőnek segítségére volt Bozsó János és Seres János

– Több éven át dolgoztam Bozsó Jánossal, aki egyaránt lett barátom és mesterem. 1997-ben léptem először nyilvánosság elé festményeimmel. Mindig is a szabadban szerettem alkotni, ahogyan Bozsó Jánostól is láttam, vittem az állványt és festettem. A tájképekkel kezdtem és ez a szeretet meg is maradt, bár a technikám, ecsetkezelésem és a színvilágom sokat változott, fejlődött az évek alatt. Korábban nagy foltokban gondolkodtam egy kép megfestése során, most már apró részletekben. A valóság látványa erősen inspirál, érzelmeket, indulatokat szabadít fel bennem. Képeim festése közben ezért többnyire az érzéseimre figyelek, arra, hogy milyen lelki rezdüléseket képes egy-egy tájmotívum vagy adott élethelyzet kiváltani – tette hozzá.

Mártonfi Benke Márta Kunszentmártonban született, mindig is hazahúzott a szíve. Szülővárosába a kilencvenes évek végén tért vissza Kecskemétről. 2000-ben kezdeményezte egy helyi művésztelep létrehozását, mely még abban az évben meg is valósult.

– A festészet magányos foglalkozás, de az embernek szüksége van közösségre. Ezért szeretek alkotótáborokba járni, ahol barátok között, szép környezetben alkothatok. Sok helyen megfordultam már, Lakitelektől Felsőlajoson és Bugacon át Somogyvámosig és Somogyfajszig – részletezte.

A művész képein sok a kertrészlet, mely nem véletlen

– Kedvenc motívumom a kert. Legelőször nagymamám kertje ejtett rabul Tiszakécskén. Annyira sajátságos, annyira bámulatos, igazi parasztkert volt, ahol a körtefa, a krumpli, a kusza bokor és a petúniák, rózsák sokasága tökéletesen, harmóniában megfért egymás mellett. A kertben nem volt semmi mesterkéltség, más arcát mutatta reggel, délben, este. A természetességével fogott meg és ihletett festésre. Később ugyanígy ragadott magával Kunszentmártonban a szomszéd néni portája, majd később a saját kertem – mondta.

Mártonfi Benke Mártát a vízpart is vonzza, melyért nem kell messzire utaznia, hiszen Kunszentmárton a Körös folyó mellett fekszik.

– Nem maga a víz ihlet meg, hanem a folyópart és a környezete. Számomra otthonos ez a táj, és ha idegen helyre megyek, ott is a kunszentmártoni folyópart hangulatát keresem. Szeretem az olyan motívumokat, amelyek hasonlóak az otthonoméhoz. Nincs szükségem újdonságokra. Régen ez pont fordítva volt, kerestem az újat. Ma már a saját belső képeimet keresem. Ha az adott táj vagy annak egy motívuma találkozik a belső világommal, akkor festem meg – magyarázta.

A képein szívesen örökíti meg a körülötte élő állatokat, főként saját német juhászkutyáját, Kajlát – őt három éve fogadta örökbe egy menhelyről. Emberi alakok ritkábban tűnnek fel.

– Érdekelnek az emberi sorsok, a tájélmény önmagában nem elegendő a festészethez. Különösen foglalkoztat az ember és a természet viszonyának a kérdése. Ha valamit nem tudok kifejezni erről a témakörről a festővásznon, akkor gondolataimat írásban fogalmazom meg. Így a másik szenvedélyem, az írás is teret kap az életemben – árulta el.