A túlvilági kezelést nagy sikerrel alkalmazzák a Sokkterápiában

A komédia alaptörténete olyan egyszerű, mint amilyen mulatságos. A darab a hetvenes évek vidéki Magyarországának egyik meg nem nevezett falujában játszódik. Az időszak hangulatát az autentikus használati tárgyakkal berendezett színpadi díszlet is megidézi. A darab központi figurája a haszontalan Béla, a család korhelye, aki mindennap leittasodik és egyre messzebbre jut a romlás útján. Feleségét elhanyagolja, s családja minden pénzét italra költi. Egy nap ellopja sodrófás anyósa dugipénzét és elmegy a vásárba, ahol a nehezen összekuporgatott forintokból vesz egy autót, s ezt megünneplendő a sárga földig leissza magát. Miután talicskán hazatolja egy ismerős, családja végleg megelégeli kicsapongásait és összefog ellene a saját érdekében: amikor felébred ital okozta ájultságából, eljátsszák, hogy meghalt, elvitte az alkohol és halála óta eltelt két év. Róla tudomást sem vesznek, s Béla szellemként nézi végig, ahogyan felesége összeházasodik legjobb barátjával és gyermekük születik. A főszereplő következő ébredésekor visszarendezik a színt, ami alapján úgy tűnik Bélának, mintha csupán álmodta volna saját halálát, s ez döntő elhatározásra juttatja: felhagy az ivással és megjavul. A sokkterápia sikeres volt.

A darab szerzője Virág József orgoványi író, költő. A színmű alapötlete már régen megszületett a fejében, de aktuális feladatai miatt időről időre félretette, mígnem unokája unszolására írta meg. A szerző elmondta, hogy a komédiában azt az általános emberi vonást kívánta megmutatni, mely a kísértésre hajlamos bennünk elgyengülni. Virág József orgoványi születésű, élete nagy részét falujában töltötte, így óhatatlanul merített a helyi életből, amikor megfestette a környezetet és a karaktereket. A szerző elmondta, hogy a karaktereket a helyi színjátszó csoport szereplőire írta és kiemelte a szereplők kiváló teljesítményét, ahogyan a falusi figurákat hitelesen keltették életre, csak a jó ízlés és a működő komikum határáig karikírozva őket.

A darabot a színjátszók vezetője, Gellért Imréné rendezte. Hangsúlyozta, hogy a színjátszó kör csapata rendkívüli munkát végzett, hiszen csupán három hetük volt a próbákra, ami megfeszített tempót követelt tőlük. Napi kétszer próbáltak, kora reggelenként munka előtt és késő esténként. A rendező kiemelte, hogy kihívás volt a bohózat szélsőséges karaktereinek eljátszása a csoport színészeinek, azonban sikerrel megoldották a feladatot. Köszönhető ez annak, hogy mindenki tehetséggyanús a csoportban, ezért nem csapott át ripacskodásba a játék, mint ahogy az sok esetben megtörténik a bohózatoknál.

Gellért Imréné szerint a darab egyfajta megváltástörténet.

– Olyan emberi gyengeségeknek mutat fricskát, melyek a hétköznapi életben sokak életét megkeserítik. Ilyenek az alkohol, a pletyka, a zsugoriság, a pénzimádat és a több generáció együttélésének feszültségei. A színpad lehetőséget ad arra, hogy feloldozza a nézőt és az előadót megbántás nélkül. A nevetés pedig felül emel minden emberi gyarlóságon – mondta Gellért Imréné és hozzátette, hogy a darabválasztás nem véletlen, a településről többen megkeresték őt azzal a kéréssel, hogy vidám művet vigyenek színpadra.

Előadás után festménykiállítás

A nevetésben felszabadult nézők az előadás után meg tekinthették Gálné Farkas Tünde a szerelem és kapcsolatok témájában alkotott képeiből rendezett festmény­kiállítását, melynek minden darabját a színdarab premierjére készített az alkotó. A komédiát legközelebb Izsákon adja elő a színjátszó csoport.