Diákok viszik színre a trilógia befejezését Kiskunmajsán

Öt éve, még kiskunmajsai gimnazistaként hívta életre filmek és színházi előadások készítésével foglalkozó csapatát Tőzsér István Martin. A TIM Production most újabb ősbemutatót tartott Majsán. Az előadást április 14-én, 27-én és 28-án adják elő ismét.

Tapodi Kálmán

Tőzsér István Martin: nemcsak a produkció résztvevőiért tartozom felelősséggel, de a nézők megelégedéséért is

Forrás: Petőfi Népe

Fotó: Tapodi Kálmán

Április 13-án került színpadra a Musicalek éjszakája 3., a Tőzsér István Martin vezette TIM Production musicaltrilógiájának befejező darabja. A bemutatóhoz közeledve a produkció rendezőjét kérdeztük az előadás világáról, a megvalósítás kihívásairól és saját terveiről.

– Idén lett ötéves TIM Production. Mit érez, ha visszagondol az eltelt időszakra?

– Rengeteg emlék jut eszembe, főleg mostanában, ahogy a korábbi előadások helyszínén, a korábbi produkcióban is szereplő fiatalokkal dolgozunk újra együtt. Valaki mindig felhoz egy régi történetet, egy jó sztorit. Ezek tették a produkciók körülötti embereket közösséggé, ezért nagyon fontosak, főleg most, amikor sokunkat már szétszórt az idő más városokba. A nosztalgia mellett, persze, elvárásokat, felelősséget is jelent ez az öt év.

– A musicaltrilógia befejező előadása hogyan kapcsolódik a korábbi darabokhoz? Miben másabb, mint azok voltak?

– Egy trilógia jó befejezésének, azon túl, hogy megjeleníti mindazt, amit a korábbi két előadásban megszerettünk, egy, a korábbiakon túlnövő tetőpontot is kell jelentenie. A dalok válogatásánál kifejezett célom volt, hogy az előadás egésze is elmondjon egy történetet. Ezt segíti a korábbiaknál karakteresebb díszlet – egy gyárépület megformázása –, de nagyon sok apró, szinte jelentéktelennek tűnő mozdulat, elem, melyek összekötik, behálózzák az egész előadást.

Tőzsér István Martin: nemcsak a produkció résztvevőiért tartozom felelősséggel, de a nézők megelégedéséért is
Forrás: Petőfi Népe | Fotós: Tapodi Kálmán

– Nehéz segítőket találni egy művészeti projekt megvalósítására?

– Nem könnyű végigvinni semmilyen művészi projektet, főleg, ha az erőforrások kevésbé adottak. Állandó harc folyik a művészi elképzelés és a megvalósíthatóság között. Annak a lehetőségét, hogy egyáltalán bele merjünk vágni a projektbe, a Nemzeti Tehetség Programnak köszönhetjük, de a majsai gimnázium, a helyi vállalkozók, az önkormányzat támogatása nélkül, legyenek azok sokszor apró gesztusok, nem valósulhatna meg a musicalshow. S természetesen a rengeteg énekes, táncos, háttérben dolgozó lelkes önkéntessége nélkül sem.

– Huszonkét évesen, de újra egy egész produkcióval, több mint félszáznyi résztvevővel, a legkülönfélébb eszközök és díszletek között irányít az elmúlt hetekben. Lehetőség, vagy inkább felelősség ez?

– A lehetőséget körülbelül az év elejéig éreztem, most már inkább csak a felelősséget. Nemcsak a produkció résztvevőiért tartozom felelősséggel, de a nézők megelégedéséért is. Mindeközben, persze, igyekszem a lehetőségekre is koncentrálni. Miközben mindent megteszek azért, hogy a produkció résztvevői és nézői is sokat tanulhassanak, impulzusokat vihessenek haza; mégis nekem a legnagyobb lecke ez az előadás – nem is elsősorban szakmai, hanem emberi oldalról. Ez az, ami talán leginkább valódi színházzá is teszi a musicaleket.