Isten éltesse a Gyulákat!

A Gyula régi magyar férfinév, ami a török eredetű gyula méltóságnévből ered, mely a török jula (fáklya) szóból származik. A honfoglalás korában az ország második főméltóságát nevezték így. A nevet már 1795-ben tévesen, de szándékosan azonosították a latin Julius névvel. Így lett a név női megfelelője a Júlia.

A gyula méltóságnév hamar személynévvé vált, már a Képes krónikában olvashatunk Gyula nevet viselő pogány vezérről: "Ezután Szent István király híres és eredményes hadat indított nagybátyja ellen, akit Gyulának hívtak." Szent Gellért legendájában is olvasni lehet egy Gyula vitézről. A 16. századtól egyre ritkább lesz, majd szinte teljesen eltűnt. A Gyula nevet a 18-19. században tették ismét népszerűvé. Széchenyi István 1823-ban írta: „Gróf Andrássy Károly és Szápáry Etelka grófnő fia évszázadok óta az első magyar gyermek, kit Gyulának kereszteltek”.

1870-75 között Debrecenben a reformátusok között a 10., a katolikusok között a 4. legnépszerűbb név volt. Az 1950-es években a 12., 1967-ben a 19. legnépszerűbb férfinév volt, de a 80-as évekre visszacsúszott a 35. helyre. Az 1990-es években gyakori név, a 2000-es években a 62-78. leggyakoribb férfinév.