A hartai Halasi József lett az idei pacalevő mester

Eredetileg harminc férfi és egy hölgy jelezte a részvételi szándékát, de végül csak a férfiak ültek asztalhoz pénteken és szombaton. Mindkét napon tizenöten gyűrköztek neki a Gyimesi-féle pacal elfogyasztásának.

A „gyomrot a gyomorba”, avagy ismerd meg a bendőd befogadásának határait versengést a hartai Halasi József 10 perc 16 másodperccel nyerte meg, így a Dusnoki Csaba polgármester által átnyújtotta oklevéllel igazoltan lett a 2024. évi Pacalevő mester. Bár címet nem kaptak, azért a következő két versenyző is megérdemli a nagyobb nyilvánosságot: Lázár Marcell (12:50) lett a második, Romsics Norbert (13:50) pedig a harmadik. 

Ha valaki szeretné túlszárnyalni Halasi József teljesítményét, jövőre megpróbálhatja, ugyanis Kollár Gyula, az étterem tulajdonos vezetője tervei szerint az első versenyt továbbiak követik. 

Gyimesi József hentes és mészáros pacalpörköltje

A dunapataji pacalfőzésnek a gyökerei a 20. század első évtizedeire vezethetők vissza. Ekkor a lakodalmakban az ágyvitelnél segítőket vendégelték meg pacallal. Ebben a pacalpörköltben még kockázott marhahús is volt akkoriban. A pacal ételként ebben az időszakban még nem volt kelendő és fölkapott, leginkább kidobták, vagy odaadták a szegényebb embereknek, napszámosoknak, akik elvitték, megpucolták és megfőzték. (Fontos megemlíteni, hogy Dunapatajon pacalfőzés alatt a pacalpörkölt készítést értik, ugyanis helyben semmilyen más ételt (például leves) nem készítenek pacalból, kizárólag pacalpörköltet. Továbbiakban a pacalfőzés alatt kizárólag a pacalpörkölt főzését értjük. A közbeszédben ugyancsak használatos a pacalpörköltre a rövidebb és egyszerűbb „pacal” elnevezés is.)

A hazai vendéglátásban a pacal története 1956 májusában kezdődött Dunapatajon. Ekkor vette át a dunapataji Pihenő Kisvendéglőt Gyimesi József (1921-1991) hentes és mészáros mester és felesége Gyimesiné Mária. A község központjában, az 51. számú főút mellett található vendéglő akkoriban az ÁFÉSZ-hez tartozott, Gyimesi József 2 éves (1954-1956) bajai vágóhídi gyártásvezetői munkahelyét hagyta ott édesanyja rábeszélésére és kezdett el dolgozni a Kisvendéglőben mint üzletvezető. Ebben közrejátszott az is, hogy ekkor már három gyermek édesapja volt. Gyimesi József Dunapatajon szabadult fel édesapjánál mint hentes és mészáros. Édesapja Nikolovics Dömötör (később magyarosította a nevét Gyimesire) szintén jó nevű hentes és mészáros volt. A szakma szeretete, a főzés tudománya a családból jött. (...) Gyimesi József édesanyja Nikolovics Dömötörné (majd magyarosítva Gyimesi Dömötörné) Nagy Rozália fölvetette fiának azt az ötletet 1957 körül, hogy főzzenek pacalt. Korábban ő is főzött pacalt a lakodalmakban, ahová rendszerint a férje vágott szarvasmarhát.

Buszokkal szállították a pacalt

A bajai vágóhíddal még jó kapcsolatot ápoló Gyimesi József pacalt vásárolt, amit kezdetben a menetrend szerinti buszokkal továbbítottak. Elkezdték főzni a pacalt, kezdetben 10-15 kilogrammot hetente. A kereslet akkora volt, hogy a mennyiség felszökött heti egy mázsa pacalra. A pataji Pihenő Kisvendéglőben minden nap lehetett pacalt kapni. Nagyon sokan kizárólag a pacalért jöttek, a kereslet a többi étel után szinte megszűnt. Gyimesi Józsefnek sikerült nagyon jó ízvilágú pacalt főznie, ezzel méltán alapozta meg hírnevét. Átlagosan napi 300-400 adag pacal fogyott a vendéglőben, de hétvégén 800-1000 adagot is eladtak. Gyimesi Dömötör számítása szerint az 1956-tól 1982-ig tartó időszak alatt közel 80 vagonnyi pacalt főztek meg. 

Később Gyimesi József Dunapatajon az Ordasi úti vendéglőben is dolgozott, majd 1976-ban saját lakásukon saját vendéglőt nyitott. Természetesen a fő fogás mindvégig a pacal maradt.